Hat évtizede gyűjtöm, kutatom az Újszásszal kapcsolatos forrásanyagokat. A megjelent újságcikkeket, írásokat kiollózom, fénymásolom a forráshely és időpont megjelölésével. Ahogy időm engedi, ezekről egyszerűsített bibliográfiát vezetek, amely nem összefoglaló, lezárt, hanem folyamatos. A bibliográfia nagyban segíti Újszász helytörténetének kutatását, a településen egykor és ma élők megismerését, a különböző események követését, az előforduló vélt/valós ellentmondások szembesítését, feloldását.

Bibliográfián keresztül jutottam el Borzák Lajos (1) által, a Tisza vidék, 1957. 04. 25-i számában: „NYÍLT LEVÉL ÚJSZÁSZRA” címmel megjelent, Homonnai Antalról szóló írásához. A levél Homonnai Antal ideológiai hovatartozását, meggyőződését plasztikusan ábrázolja.

Bevallom, nem volt könnyű Homonnai Antal, vagy ahogyan Újszászon legtöbben ismerték: „Vak” Antal után kutakodni. Személyét csak hallomásból ismertem. Kortársai már nem élnek, hozzátartozót pedig nem sikerült felkutatnom.

 

20 éve már, hogy elvesztette szeme világát, s azóta mit sem nyújt az élet számára

 

Érdeklődésem, tájékozódásom azért mégsem volt hiábavaló. A Horgász utcában élő, olyan Isten adta memóriával, előadó készséggel megáldott idős hölgyre sikerült „rátalálnom”, aki a Homonnai házaspárral közeli szomszédságban lakott, jól ismerte tevékenységüket, életvitelüket. Néha-néha „szomszédoltak” is. Kérdéseimre, bizonyára a kellő ismeretek birtokában, meglehetősen gyorsan, határozottan válaszolt.

Homonnai Antal születési anyakönyvi adatait, az idős hölgytől hallottakat, valamint Borzák Lajos, egykori jó nevű író, újságíró „nyílt levelét” sikerült valamelyest kiegészíteni, „felhizlalni”. Levelének lényegét és búvárkodásom eredményét összefésültem.

Nos, Homonnai Antal, császári és királyi honvéd I. világháborús sorstörténetét azzal a régi magyar eskümintával adom közre, hogy: „Az igazat nem hamísítom, hamisat nem módosítom”.

Homonnai Antal népes családba, szüleinek első gyermekeként született Újszászon 1890. 08. 25-én. Újszászon, a Horgász utca 14. szám alatti családi házban (2) hunyt el agyvérzésben 1960. 11. 02-án. Szülei: Homonnai Antal, urasági cseléd, napszámos, Varga Anna, háztartásbeli, illetve idénymunkás (többnyire summás) volt. Mai szóval élve: mélyszegénységben éltek. Házasságukból Antal, János, Anna, Anna, János, András született. (János és Anna kisgyermekként elhunyt. A következő gyermekek örökölték nevüket.)

 

1921-óta ínségben, nyomorban, szegényégben leghűbb támasza férjének a hűséges feleség: Homonnai néni

 

Homonnai Antal, mint korának legtöbb fiatalembere került az igazságtalan I. világháború poklába. 1915 kora tavaszán eshetett fogságba a Dnyeper-parti harcokban, a cári hatalom leghűségesebb fehér kozákjainak gyűrűjében.

Az I. világháború történeti leírásaiból tudjuk, miután öldöklő harcok árán sem tudták a császári-királyi haderők tartani az úgynevezett „Keleti Verdun”(3) erődöt, az orosz hadsereg vezérkaránál 1915. 03. 23-án kapituláltak. (1915. 04. 02-án Przemyslbe érkezett II. Miklós cár, hogy személyesen megtekintse az elfoglalt hadállást, és kitüntesse a győzteseket. Minden katona 5 rubel jutalmat kapott, a tisztek pedig rendjeleket.)

Az osztrák-magyar hadifoglyokat (kb. 130 ezer fő) nemzetiségek szerint választották szét, és Oroszország ázsiai részébe, Türkmenisztán, Szamarkand, Taskent közelébe szállították.

A fogságba esettek közül csak igen kevesen tudtak megszökni. Ritka kivételek közé tartozik Bathó Ferenc főhadnagy, jászsági nemesi család sarja, akit Oroszország szibériai területén levő Krasznojarszkba, a cári kozákság központjában levő hadifogolytáborba vittek, s ahonnan, csodával határos módon, 1920-ban megszökött. Viszontagságos körülmények között került haza övéihez Jászberénybe.

Akik a szökést választották, nyugat felé nem mertek indulni az ellenerő védvonalával szemben, így hát inkább keletre vették útjukat.

Sokan veszítették életüket. Ezek között többek között Gyóni (Áchim) Géza, evangélikus teológushallgató, az I. világháború egyetlen magyar költője is, akinek 33 éves korában földi élete Krasznojarszkban (1917. 06. 25.) lezárult. Teste még mindig ott porlad Szibéria déli részén, nem messze a mandzsúriai határtól, terpeszkedő, kietlen sztyeppén végignyúló hírhedt országút árkától néhány lépésnyire.

A fehérek hadifogolytáborából elcsigázottan, éhhalállal küszködő megszökött katonák jelentős része – a túlélés reményében – belépett a vöröskatonák soraiba. Ez történt Homonnai Antallal is, aki Taskentben lett vöröskatona. Négy évig Lenin (4) hadseregének megbecsült géppuskása, több győztes csata hőse lett. Kétszer látta Lenint. Először Taskentben (ma: Üzbegisztán fővárosa), ahol pártaktíva küldötte volt. Másodszor 1921-ben a moszkvai vasúti pályaudvaron, ahol Lenin és Kun Béla (5) búcsúztatta a hazainduló Vörös Hadsereg katonáit.

Homonnai Antal 1921-ben tért haza Újszászra. Hazatérése évében, november 03-án kötött életre szóló házasságot Palyoga János és Fodor Ilona leányával, Palyoga Rozáliával, aki Újszászon látta meg napvilágot 1897. 01. 22-én. Házasságuk gyermekáldás nélkül maradt. Palyoga Rozália 30 évvel élte túl férjét.

 

Horgász utcai kicsiny házikóban, ahol ifjú korára emlékezik egy ember

 

Homonnai „Vak” Antal, az idők folyamán vöröskatonaként viselt elvei mellett kitartott.

Vállalta az elkülönítést, a gyűjtőfogházat, az újszászi csendőrőrsön Barna Imre tiszthelyettes őrsparancsnoknál a hetenkénti kétszeri jelentkezést. Amíg tudott, cselédeskedett, napszámba járt.

A honvédő háború, a cári kozákok fogolytábora és a vöröskatonaként eltöltött nehéz szolgálat tönkretette egészségét. „Kozák pipák szúrását is magán viselte testén.” Megrokkanva, fokozatosan elveszítve szeme világát, 1937-ben teljesen megvakult. Feleségén kívül jóformán senki nem gondolt rá. Borzák Lajos írása szerint: „Abban a korban nem is lehetett csodálkozni ezen. Lehoczky Gábor (6), aki évtizedekig volt Újszász Község Elöljáróságának főjegyzője, 8 pengőt adott neki, de csak a téli hónapokra… „nyáron meg dolgozzon a felesége, keressen magukra – ítélt a falu mindenható ura.” Felesége nem hagyta el munkaképtelenné vált férjét. Nyaranként elment Kengyelre, a Bagi-major gazdaságába (7) summásnak. Végül mindketten munkaképtelenek lettek.

A Magyar Népköztársaság államhatalom helyi szervei, a tanácsok, 1950. 06. 15-én alakultak meg. Újszászon a helyi tanács 1950. 10. 22-én jött létre. Borzák Lajos írása szerint: „Vak” Antal, Újszász Községi Tanács megalakulásától és a Vakok Állami Intézetétől kapott némi segélyt, ebből tengették életüket.

Valahol, nem szószerinti idézéssel, a következőket olvastam: a világ állandó változása nemcsak a társadalmi formák, hanem a fogalmak és a történelmi igazságok változását is jelenti. Az igazság nem lehet abszolút. Értéke, belső tartalma mindig attól függ, ki írja, ki magyarázza a történelmet. A Föld egyik felén hisznek valamiben, és ezt az igazságot szoborba öntik, míg a Föld másik felén ugyanezt a szobrot ledöntik, porrá zúzzák. Akik a szobrot emelik, de azok is, akik szétzúzzák, hittel, meggyőződéssel cselekszenek. Bizonyára az adott kor forrongó történelmi eseményeit figyelembe véve, Homonnai Antal is meggyőződéssel cselekedett.

Vállaltam Homonnai „Vak” Antal sorstörténetnek leírását abban a nem titkolt reményben, hogy adalékul szolgálhat, segíthet az életösztön megértésében, a vélemények, értékítéletek kialakításában.

 

(1) = író, egykoron a Tisza vidék, a Szolnok Megyei Néplap újságírója. 56 éves korában (1991), Budapesten hunyt el.

(2) = a családi ház, egy nyugatra távozott földbirtokosról maradt a Homonnai családra.

(3) = 1914. 09. 17-én kezdődő és 182 napig tartó, az erőd birtoklásáért folyó közdelem, az osztrák-magyar, német és orosz hadsereg 80 000-100 000 katonájának életét követelte. Az erődért folyó ütközet a „Keleti Verdun" jelzőt kapta.

(4) = Vlagyimir Iljics Uljanov néven látta meg a napvilágot. A Lenin nevet csak később vette fel. Orosz szülők harmadaik gyermekeként Szimbirszkben született, 1870. 04. 22-én, a régi orosz naptár szerint 04. 10-én. Gorkiban hunyt el 1924. 01. 21-én. Orosz nemzetiségű szovjet forradalmár és államférfi, az egykori Szovjetunió első vezetője, marxista gondolkodó, a leninizmus névadója.

(5) = Kun (Kohn) Béla (Lele, 1886. 02. 20. - Moszkva, 1938. 08. 29, vagy 1939. 11. 30: újságíró, kommunista politikus, a magyarországi Tanácsköztársaság egykori tényleges vezetője, hivatalosan külügyi és hadügyi népbiztos. 1920-ban Moszkvába emigrált, ahol az 1938-39-es sztálini tisztogatás áldozatává vált. (Lele, Szilágy vármegye részeként 1919-ig Magyarországhoz, ma Romániához tartozó kis falu.)

(6) = Lehoczky Gábor (Tápiógyörgye, 1881. 03. 21. – Székesfehérvár, 1972. 09. 02.), 1908. 11. 01-től, 1944. 04. 24-ig Újszász egykori főjegyzője. Személye megosztó volt. Gyermekei (Endre és Margit Mária) Újszászon születettek.

(7) = Bagi-major, Baghy Béla (1871-1918) politikus, országgyűlési képviselőről kapta nevét, aki pusztakengyeli birtokán egykoron gazdálkodott. Kengyelen hunyt el. Nevét őrzi a Kengyeltől délre található, régebben Baghy-major vasúti megálló.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.