Részlet Ferenc József császár és király Népeimhez címzett röpiratából:

„...Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára. Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré és hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak. Bízom Ausztria-Magyarországnak önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében. És bízom a Mindenhatóban, hogy fegyvereimnek adja a győzelmet.

Ischl, 1914. július 28. Ferenc József s. k.; gróf Tisza István s. k.”

A nagy csatározás pedig elkezdődött a déli és a keleti fronton. Hirling János újszászi plébános világháborús feljegyzéseit idézzük a Szent István király templom házkönyvéből:

„1914 június 28-án Sarajevoban (Bosnia fővárosa) katonai szemle alkalmából meggyilkolták a szerbek Ferencz Ferdinánd trónörököst és feleségét. Miután ennek politikai háttere volt, mert Szerbia királyának, Péternek tudtával történt, mi utólag beigazolódott, a Külügyi kormány július 28-án hadi állapotban levőnek jelentette a Monarchiát Szerbiával szemben. A mozgósítás napja július 25. vasárnapi napra esvén* óriási szenzációt keltett. Hajnalban már plakátok hirdették a részleges bevonulást. 2-3 hónapi háborúra gondolt mindenki. A hangulat harcias volt, de bezzeg másnap sűrű könnyek közt búcsúzott apa fiától, feleség férjétől. Három nap alatt bevonult Újszászról 300 katona. A kedvező hírek, melyek a szerbiai harctérről jöttek, rövid háborút jósoltak, még a miniszterelnök Tisza Pista is azt mondta: csak nem viszünk Szerbiába egy hadtestet, oda muzsika szóval megyünk be, s több mint egy évbe került, míg Szerbia nagy része kezünkbe került, s mennyi véráldozattal, a történelem a megmondhatója.

Az első mozgósítás 4 napig tartott hadi menetrenddel… A kereskedelem szünetelt, az árak rohamosan emelkedtek úgy, hogy a búza ára 40 K, a zab 40 K volt. A marha és sertéshús 8 K, egy tojás 20 fl. volt. A sebesült katonák gondozására kórházak létesültek az egész országban. Az adományok gyűjtésében az egyik ember a másikon akart túltenni. Helyben és a hadbavonultak segélyezésére bizottság alakult. Úri nők házról-házra járva gyűjtöttek, az eredmény meglepő volt. A község 2000 K, a Hangya 1500 K, a grófi és bárói család búzát, zsírt, burgonyát, pénzt adtak. Ínséget nem szenvedett senki.

A községben néhány intelligens család egy 10 ágyas kórházat az iskola épületben tartott fönn, míg ez beteg hiányában 1915 szeptemberben föloszlattatott. A betegápolási díjból Hirling János plébános kórházfenntartó 1600 K-t takarított meg, mit a Vörös Keresztnek adott vissza Bpestre. A Kormány segélyezte az itthon maradottak családtagjait oly bőven, hogy az asszonyok… dolgozni nem tartoztak. 20-100 K-t kapott egy-egy család. Később a munka kötelezővé vált, ellenben az Elöljáróság a segélyt beszüntette. A drágaság miatt szegénység volt ugyan, de nyomor nem. A ki dolgozni akart, megélhetett. Sújtva volt a nős három éves katonák, mert ezek hozzátartozói nem kaptak segélyt. A napszám 6-10 K volt. A termés 1914, 1915, 1916-ban is gyönge volt. El kellett látnunk Ausztriát, Németországot és az elfoglalt tartományokat. Behozatal nem volt, mert már akkor dúlt a világháború. Az ellenség hadi terve a kiéheztetés volt. Egyedül Romániától, mint semleges államtól kaptunk búzát, kukoricát… Mindenkinek ki volt számítva a búza. Pld. egy földműves kapott egész évre 180 kg búzát, egy iparos nem termelő már csak 120 kg-t.

Egy évben 2-szer, 3-szor soroztak. 1915-ben már sorozták a 42-50 éves embereket is, bár ezeket alig vitték sorhadi szolgálatra… A lapok színe megváltozott, mintha egyszerre mind klerikális lett volna. Az újságok agyondicsőítették a mi katonáinkat, mert mindenütt a magyar járt elöl (a cseh mind áruló volt) de nem fukarkodtak a németek dicséretével sem. A háború vallásosságra is szoktatta a népet. A püspöki kar körlevelei telve vannak buzdítással… 1916 nyarán hiányzott Újszászról már 800 ember. Ezek részben katonák, hadi munkások, foglyok, halottak és eltűntek voltak. A tanítók közül a mozgósításkor bevonult Hatvani Viktor, Bardócz Endre (meg is sebesült a Kárpáti harcokban) és Géczi János. Balogh Kálmán fél évre, Chwosztik József 3 hónapra volt irodán, betegség czímen.”

A bakák sorsába Mózer Rezső (1880-1958) újszászi kereskedő életének háborús tetteivel nyerhetünk betekintést: 1914-ben a mozgósításkor bevonult a m. kir. 29. népfelkelő gyalogezredhez. A szerbiai hadjárat után 1915 júniustól decemberig a 29., majd a 17. honvéd gyalogezred kötelékében részt vett az Isonzó-menti olasz támadások visszaverésében mint szakaszparancsnok, 1916 nyarán pedig az Assiasgo-Arsiero elleni támadásokban. Két ízben Monte San Michelén század-, egy ízben San Martinóban fél zászlóalj parancsnoka volt. Itt lett kitüntetve a vitézségi 1. és vitézségi 2. érmekkel. A 17. honvéd gyalogezreddel az orosz harctérre vezényelték 1916-ban, augusztusban Gorohownál orosz hadifogságba esett. Sok viszontagság után 1918. májusban tért vissza hazájába. Leszerelt az összeomláskor.

A levelek lehullottak, a bizalom és fohász pedig nem segített. A világháború kimenetelét a történelemkönyvekből ismerjük. A 8 millió áldozat, (1 millió 200 ezer a Monarchiából) és ezek között is az a 150 újszászi hős, akiknek nevét a Szent István templom emléktábláján olvashatjuk, akiknek a feledékeny utódoktól – úgy tűnik – nem jár emlékező szó, sem egy szál virág…

*1914. július 25. szombatra esett

Jánoska Antal

 

Tarokk kártya lapjai a háború eseményeivel. Piatnik Nándor és Fia Játékkártyagyár; Bécs, 1917.

V: Harcok a Kárpátokban 1914-1915

 

VIII: Tábori konyha

 

XIV: Hazatérés

 

XIX: Przemsyl felmentése

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.