Ismereteim szerint már csak négyen-öten élünk, akik még együtt tréningezhettünk, futballozhattunk Király Istvánnal, Újszász legidősebb élő labdarúgó mohikánjával.

Király István születési éve megegyezik az 1925-ben alakult Újszászi Testedzők Egyesületével (UTE). A két időpont egybeesése kínálja az alkalmat, hogy az idős labdarúgóról írt arckép mellett, az Újszászi Városi Vasutas Sport Egyesület (ÚVVSE) létrejöttének, labdarúgásának helytörténetéről egy kis bevezetőt írjak.

A versenysport általában sportegyesületekben zajlik. Újszász szervezett sportélete az UTE megalakulásával vette kezdetét. A ma már relikviaként őrzött UTE zászlaját 1925-ben avatták fel, amelyet hazánk egyik legnagyobb nemesi famíliájának tagja, Orczy Zsuzsanna bárónő (1898-1958) szalagja díszit. (A bárónő az újszászi római katolikus templom kriptájában nyugszik.)

Újszászon már 1919-től volt futballcsapat. Az UTE megalakulása azonban új fejezetet nyitott a település testkultúra történetében. A szervezett labdarúgás az UTE keretében vívta ki polgárjogát. A helyi társadalmi élet új színfoltjaként, a labda varázsa olyan tömegeket vonzott a Nagy út végében, a régi temető közelségében levő kezdetleges sportpálya nézőterére, amelyekkel korábban csak az augusztus 20-i búcsún, vagy országos kirakodó vásáron lehetett találkozni.

Király István polgári iskolásként bocskai ruhában

Az UTE megalakulása egy hosszú társadalmi, művelődési és testkultúra fejlődés eredménye. Az UTE megalakulásától napjainkig hivatalosan 9 (kutatásom szerint 10) névváltozáson ment át. A stafétabotot egymásnak adó sportegyesületekben a labdarúgás mindig meghatározó volt, noha a település labdarúgócsapata először csak az 1945/1946. bajnoki évtől szerepel szervezett bajnokságban.

Évtizedek óta kutatom Újszász sportembereit, elsősorban labdarúgóit. Névtáramban több mint 350 labdarúgó szerepel. Közöttük van Király István is.

Király István Solymáron él családja körében. Szerettem volna vele beszélgetni, de megromlott egészségi állapota ezt sajnos nem tette lehetővé. Hozzátartozói viszont örömmel fogadták a megkeresésemet, készségesen válaszoltak kérdéseimre. Itt köszönöm meg elsősorban Király Zsuzsannának, Király István lányának minden kérdésre kiterjedő válaszát.

Király István – származása szerint – tősgyökeres abonyi. Ott látta meg a napvilágot 1925. 06. 27-én. Szülei: Király Ferenc (1895-1965) és Kiss Eszter (1899-1965) Újszászon (Göbölyjárás) tanyasi gazdálkodók voltak. Házasságukból két gyermekük született, de István öccse kisgyermekként elhunyt.

Hőgye Irma és Király István esküvői képe

Király István szülőhelyén végezte az elemi és polgári iskolát. Ez alatt nagyszüleinél élt Abonyban. Szatmárnémetiben érettségizett (1944) a Magyar Királyi Felső Kereskedelmi Középiskolában. (Szatmárnémeti Erdély észak-nyugati részén fekvő város, amely 1919-ig, illetve 1940-1944 között Magyarországhoz tartozott. Ma Romániához tartozik, Satu Mare néven.) Újabb középiskolai érettségit szerzett a szolnoki Közgazdasági Technikum Ipari Tagozatán (1952-1956), ahol képesített könyvelő, vállalati tervező, statisztikus oklevél birtokába jutott.

A Szatmárnémetiben szerzett érettségi után szüleivel tanyasi gazdálkodást folytatott, mígnem 1950-ben Tápiószelén, a hengermalomban helyezkedett el, mint vezető könyvelő. Nyugdíjazásáig (1988) több munkahelye volt. Igyekezett szüleihez, Újszászhoz közeli vállalatoknál, gazdasági szervezeteknél elhelyezkedni. Kiváló Dolgozó kitüntetésekkel, elismert pénzügyi-számviteli szakemberként dolgozott. A Vas- és Fémipari Szövetkezetnél, a GANZ Villamossági Művek Hegesztett Gépszerkezetek Gyárában is működött (Szolnok) mint gazdasági vezető, főkönyvelő. Az újszászi „Szabadság” Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben munkavédelmi felelős munkakört látott el (1960-1961). Nyugdíjba vonulása után vállalkozóként tovább dolgozott. Feleségével, azonos szakmai képesítéssel, cégek, kisvállalkozások könyvviteli feladatait végezték 1995-ig.

Újszászon kötött házasságot (1949. 08. 20.) a kor egyik legszebb hölgyével, Hőgye Irmával. Az életközösségükből: István (Újszász, 1952. 03. 01.) és Zsuzsanna (Újszász, 1957. 09. 15.) született. István jeles, aktív zenész, az East együttes alapító tagja, Zsuzsanna pedig grafikával foglalkozik. Családi kötelékben élnek. Ifjú Király István Újszászon az ifjúsági csapatban futballozott. Labdarúgó körökben „Csikar” becenéven vált ismerté.

Király István és Hőgye Irma még együtt ünnepelhették aranylakodalmukat, unokákkal körbevéve, családi körben. Hőgye Irma azonban 2002-ben, 74 éves korában örökre megpihent. Király István azóta betegen, közel 90 évvel a háta mögött, Zsuzsa lányának figyelmes gondoskodása mellett él. Már nem tudtam feleleveníteni Újszász régmúlt labdarúgó történéseit. Pedig lettek volna kérdéseim, közös emlékeinket is felidézhettük volna nemcsak a labdarúgásról, hanem arról is, milyen szépen, átéléssel hegedült Kovács (Rózsa) Géza, Dózsa György úti kocsmájában egy-egy sportbaráti összejövetelen. Műkedvelő zenészként, máig megkísérli kézbe venni szeretett hangszerét.

A 87 éves Király István

Király István labdarúgó tehetsége, eminens tanulmányi eredményei mellett már iskolás korában kitűnt. Iskolaválogatottként szerepelt. Jó testi felépítése mellett az átlagosnál gyorsabb, rugalmasabb, labdaérzékenyebb volt. A fejjátéka, labdatechnikája, periférikus látása, helyzetfelismerése alkalmassá tette, hogy a kapus kivételével szinte minden poszton megfeleljen. Aktív labdarúgóként, legtöbb esetben középhátvédként (centerhalfként), illetve védekező középpályásként (fedezetként) szeretett futballozni. A vele született ruganyosságát fokozta, amikor a kb. 6-7 km-re levő göbölyjárási tanyáról labdarúgó edzésekre járt. Legtöbb esetben futva, apró sprintekkel tette meg az utat, miközben az úton belógó faágakat fejelgette. Mindig magasabban levő faágakat célzott meg.

Az Újszászi Híradó 1995. februári számában: „Töredékek az Újszászi Vasutas Sportegyesület (ÚVSE) felszabadulás utáni megalakulásáról, az első lépésekről” címmel több fejezetben írtam. Az első részben olvasható többek között, hogy 1944 decemberében, a felső-szászberki futballpályán a településen állomásozó szovjet páncélos egységből létrehozott válogatott labdarúgók ellen Újszásznak labdarúgócsapatot kellett kiállítania. Elsősorban Mihályi István szervezői munkájának eredményeként sikerült a kor legütőképesebb csapatát “összehozni”, amely 2-1 arányú győzelmet aratott. A vesztes csapat játékosai, vezetői tudomásul vették, hogy az ellenfél jobb volt. A páncélos egység vezetői még 3 kg chicagói húskonzervvel is megajándékozták a győztes (Kertész István – Vágó Dezső, Király István, Mihályi István – Kelemen Pál, Hájos Endre – Szegedi Kálmán, Katona Károly, Nagy Imre, Hőgye Mihály, Földesi Ferenc) csapatot. A játékosok közül már csak Király István él legendaként.

1953: Ifjúsági labdarúgók mérkőzést jó kedvvel szemlélők egy csoportja. Ülnek, balról jobbra: Molnár Lajos, Frikker Márton, Bakó József, Tóth Vilmos, Király István, Krutila József. Háttérben: Király István és Krutila József mögött, Kelemen Pál, legendás labdarúgó kapus

Király István a MOVE Újszászi Társadalmi és Sport Egyesület, az Újszászi MÁV, a Vasutas SE, az MTE, a Lokomotív SK és a Törekvés labdarúgójaként több nagy csata részese volt.

Újszász az 1945/1946 bajnoki idénytől 1950 őszéig a Közép-magyarországi Labdarúgó Alszövetség (KÖLASZ) Szolnok-vidéki I, a KÖLASZ Rákos-vidéki I/A-B, 1951-től Szolnok megyei I. osztályában szerepelt.

Az emlékezés margójára tartozik, hogy a Vasutas Sport Központ elnöksége Országos Vasutas Labdarúgó Kupát írt ki 1947-ben. A benevezett 68 csapat kötött volt az Újszászi Vasutas SE is. Emlékezetem szerint a selejtező első fordulója Újszászon került lejátszásra, a jó játékerőt képviselő Kecskeméti MÁV csapata ellen. Az újszásziak gólzáporos mérkőzésen 6-4 arányban diadalmaskodtak. Király István is hozzájárult a sikerhez. A második fordulót a Váci MÁV otthonában kellett játszani. Közlekedési és munkahelyi nehézségek miatt, a tartalékosan felállt újszászi csapat 4-1-es vereséggel búcsúzott a Vasutas Kupától.

Hiányérzetem lenne, ha azokról a legendás újszászi labdarúgókról megfeledkeznék, akik Király István korosztályához tartoztak, évekig együtt futballoztak, és már csak a feledhetetlen emlékük él bennünk. Ezek az újszászi kötődésű játékosok a szovjet páncélos egység elleni labdarúgókon túl a következők voltak: Holczer Ferenc, Kovács István (Tömzsi), Kovács János, Majorovits József, Mucza Endre, Nagy János, Pataki Jenő, Tóth István, Tóth Vilmos és Vágó Dezső.

A bevezetőben írom: „…már csak négyen-öten élünk, akik még együtt tréningezhettünk, futballozhattunk Király Istvánnal...” A négy-öt élő labdarúgó közül kiemelem a szélvész gyors, energikus, gólerős Kővári József egykori balszélsőt, aki viszonylag jó egészségben, 83. életévében jár, és Újszászon él.

Király István az 1950-es évek derekán hagyta abba az aktív labdarúgást Újszászon. Utána szurkolóként, illetve „öreg” fiúk mérkőzésein láthattuk. Jól emlékszem: egy „öreg” fiúk mérkőzésen bizarr testhelyzetbe került. Fejpárbajban magasra ugorva, még mielőtt talajt ért volna, lecsúszott a nadrágja. (Abban az időben még ismeretlen volt a biztonságot nyújtó lovaglónadrág!) A játékosok hamar körbefogták, amíg másik nadrágot nem kapott.

Király István Újszászon befejezett labdarúgása után még „futballozgatott” Vecsésen, illetve városi bajnokágban (Szolnok), ahol munkahelyi csapatait erősítette.

Az Újszászi VVSE elnöksége a sportegyesület megalakulásának 80 éves jubileuma alkalmából, emlékplakettet alapított a kiemelkedő teljesítményt nyújtó sportolók, sportvezetők munkájának elismerésére. Az emlékplakett ünnepélyes átadására 2005. 09. 16-án került sor nagyszabású sportkiállítással és sportvetélkedővel. A plakettet megkapók között volt Király István is, akit az ünnepi megnyitón, mint a sportegyesülettel egyidős veterán labdarúgót megkülönböztetett tisztelettel köszöntött Bálint Ferenc és Fehér János sportvezető.

Reménykedjünk, bizakodjunk, hogy Király Istvánnal, Újszász legidősebb élő labdarúgó képviselőjével, megtestesítőjével, valamint a több névváltozást magába foglaló 90 éves jubileumi évfordulóját ünneplő Újszászi Városi Vasutas Sportegyesület családi közösségével 2015-ben találkozhatunk.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára