Spanyol ősei több mint 200 évvel ezelőtt jöttek Magyarországra. Vasöntők voltak. Gonzales tanár úr le sem tagadhatná őseit, olyan tipikusan spanyolos arcvonásai vannak.

A tanár úr szülei (Gonzales József és Fejes Erzsébet) nagycsaládból származnak. Mindkét részről heten voltak testvérek. Életközösségükből egy gyermekük született: Gonzales Béla, aki Jászjákóhalmán látta meg a napvilágot 1925. 11. 12-én. A most 85 éves tanár úr a tanítói/tanári diploma megszerzése után az általános iskola felső osztályaiban tanított matematikát, kémiát, fizikát, földrajzot. Szerette a sportot. Így, ha kellett, nagyon szívesen foglalkozott iskolai testneveléssel is. Később testnevelő tanári oklevelet is szerzett. 1946-ban volt az első tanítási éve szülőfalujában. Keresztury Dezső (1904-1996) író, költő nevezte ki, aki abban az időben a Nemzeti Parasztpárt tagjaként vallás- és közoktatási miniszter volt. Érdekessége az akkori első tanítási napnak, hogy ugyanabban az osztályteremben kezdett, mint amibe kis elsősként, nagy keservek között, édesanyja vitte. Szinte mindig Jászjákóhalmán tanított, kivéve azt a hat évet (1946-1952), amit nagy szerencsénkre Újszászon töltött. Pályázat útján került Újszászra. Miután Neller István és Szilvási Béla elestek a háborúban, a Katolikus Iskolaszék választása (1946) a jól felkészült Gonzales Béla és Kaszabb Sándor tanár urakra esett. (A nyolcosztályos általános iskola működését 1947-ben kezdte, s 1948. 06. 10-én következett be az iskolák államosítása.)

 

Az újszászi tantestület az 1950/51. tanítási évben.
Az álló sorban balról jobbra a 10. Gonzales Béla

 

Máig rejtély, miben gyökerezik Gonzales Béla elismertsége, felejthetetlen alakja Újszászon. Az eltöltött évei maradandóak, elévülhetetlenek. Örökre beírta nevét a település pedagógusainak képzeletbeli emlékkönyvébe. A szakmailag jól felkészült, kifogástalan személyes jegyekkel megáldott embert szeretjük, tiszteljük. Úgy tűnik, mintha nem hat évet, hanem évtizedeket tanított volna Újszászon. Magas kora ellenére meglepően jól emlékszik név szerint is tanítványaira, olyan eseményekre, amelyekre sokan már nem is emlékszünk. Sok a vele kapcsolatos nosztalgikus emlékkép. Talán nem véletlen, hogy az egykor végzett „öreg” diákok múltat idéző osztálytalálkozóikra mindig nagy szeretettel hívják, várják. Az osztályfőnöki órák megtartására szívesen látogat haza, „második otthonába”, hogy találkozzon egykori kedves tanítványaival. Még arra sem tart igényt, hogy személygépkocsit vegyen igénybe. Mindig tömegközlekedési eszközökkel utazik az újszászi találkozókra! Így volt ez a közelmúltban is (2010. 07. 17.), amikor a 60 évvel ezelőtt végzett általános iskolai tanulók összejövetelére került sor.

Elsősorban Gonzales Béla tanár úr személyes varázsának, szervezőkészségének köszönhető, hogy 1947-1950. között olyan általános iskolai labdarúgó-válogatott jött össze, amely hosszú évekre megalapozta az Újszászi Vasutas SE ifjúsági „aranycsapat” gerincét, majd a felnőtt csapat minőségi fociját. Bakó Gáspár, Bakó László (Pofa), Juhász Gergely, Kis Károly, Molnár Károly, Mucza András, Nagy András, Szegedi Gyula, Varga Ferenc, Varga Róbert képezte azt a „magot”, amelyet Mihályi Pista bácsi hozzáértő nevelő-edző keze alatt Kozák Antallal, Majorovits Lászlóval, Takács Lajossal, Varga Jánossal kiegészülve, hosszú ideig verhetetlen csapatot alkotott.

Bizonyára volt osztálytársaim nem mindegyike emlékszik, hogy a ma is élő, egyházi eredetű népi játékból, a betlehemezésből (1948) befolyt pénzből vettük az első futball-labdát. A vásárlást ki más, ha nem Gonzales Béla, tanár úr és Szegedi Gyula bonyolították le Szolnokon. A labdát iskolánknak ajándékoztuk. Úgy emlékszem, ez volt az iskola első, bajnoki mérkőzésre is alkalmas futball-labdája. Igaz, akkor még fűzős formában.

Egyre hangosabban terjedt a hír, hogy a környező falvakban Jászalsószentgyörgynek van a legjobb általános iskolai válogatott labdarúgócsapata. ők bizony az újszászikat is megvernék. Lelkesített, hogy összemérjük erőnket, tudásunkat. Megérkezett a meghívás. Gonzales Béla tanár úr készített fel bennünket a találkozóra, a csapatvezetői feladatokat is magára vállalta. Kerékpárokkal utaztunk Alsószentgyörgyre. Lerövidítettük az utat, a Zagyvaparti Idősek Otthona – Zagyván átívelő fahíd – erdészház előtt haladva jutottunk ki a műútra. Engem a tanár úr vitt kerékpárvázon. A rossz földúton egyszer elestünk. Sosem felejtem el, hogy a tanár úr milyen féltően nézett rám, vizsgált meg, nem történt-e olyan sérülés, amely a védésben gátolhatna. Nem történt semmi baj. Meglehetősen sok drukker volt az ellenfél táborában. Nem csoda, kivezényelték a tanulókat, de jelen volt a tanári kar és a községháza dolgozóinak többsége is. Nagy csatát vívtunk. Nem emlékszem a pontos eredményre, csak arra, hogy győztesen hagytuk el a pályát. Vártuk a visszavágó mérkőzést Újszászra, de valamilyen okból nem jött létre.

Gonzales Béla tanár úrnak Újszászon töltött évei arra is jók voltak, hogy onnan választotta élete párjául Réti Erzsébet (Újszász, 1931.) tanárnőt, akivel Újszászon kötöttek házasságot 1953-ban. Életközösségükből két gyermek született, akik családi kötelékben élnek.

A tanár úr 1985-től nyugdíjas, de nem pihen, „örökmozgó”. Családi háza körüli kertjében mindig talál munkát, egy időben házi állattartással (nyúl) is foglalkozott. Mindemellett fát is farag saját kedvtelésére. A fával nyugdíjas éveitől kezdve foglalkozik. A fafaragást a jászberényi polgári iskolában tanított Lizony Ede szerettette meg vele. A zsűrizett, aranypávás alkotásaiból kiállításai is voltak. Két, a szülőfalujában megtalálható kopjafáján kívül egyet Sátoraljaújhelyen is felállítottak. Az 1848–1949-es forradalom és szabadságharc emlékére Jászjákóhalmán, a Damjanich téren 1989-ben állított oszlop mellett helyezték el 1991-ben Tóth Imre Andrásnak (1834–1897), a település gyermekhősének emlékművét, amit ugyancsak a tanár úr alkotott. Munkássága elismeréseként 1994-ben Jászjákóhalmáért kitüntetésben részesült. Ez alkalomból az Új Néplap 2004. 05. 24-i számában fényképes interjú készült vele. Az elismerés meglepte. Szerényen mondta, nem csinált mást, mint általában egy pedagógus: a legjobb tudása és lelkiismerete szerint tette a dolgát. Szerénység ide vagy oda, azért biztos volt valami plusz a munkásságában, amiért megkapta a megtisztelő díjat.

Úgy gondolom, érzem, Gonzales Béla tanár úr példaértékű oktató-nevelő munkája alapján kiérdemelte, hogy Újszász egykori tanítványai, ismerősei, tisztelői nevében megkülönböztetett tisztelettel köszöntsük 85. születésnapja alkalmából. Szívből kívánjuk, hogy a régi nagy tanári generáció 85 éves doyenje az emberi kor végső határáig jó egészségben, boldogságban éljen családja körében!

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.