Az újszászi földek birtokosai 1720 után részben, 1780-tól teljes egészében az Orczy család tagjai lettek. A vidék mezőgazdaságáról nem sok hírt találunk a XIX. század történeti irodalmában. Az adottságok azonban megengedik a következtetést, amikor az Újszászra jellemző gabonatermesztést és a legeltető haszonállat tartást feltételezzük az Orczy-birtokon is. Az Orczyiak – elsősorban György – ménese híres volt a század közepén. Azt is tudjuk egy híradásból, hogy egyik lova 1828-ban részt vett a gróf Széchenyi István által szervezett első pesti lóversenyen. 1871 után a báró fiai, Andor és Béla lettek az újszászi birtok tulajdonosai. Orczy Béla diplomataként járta Európát, többször Magyarország minisztere is volt. Bár neve újszászi birtokosként szerepel a dokumentumokban 1898-ig, a gazdálkodás valójában báró Orczy Andorra maradt. ő a maga köré gyűjtött képzett szakemberekkel aztán a vármegye mintagazdaságának rangjára emelte a ló-, szarvasmarha és juhtenyésztést.

A magyar országgyűlés az 1895. VIII. törvénycikkben rendelte el a mezőgazdaság statisztikai felmérését, melynek végrehajtására novemberben került sor. A közigazgatásilag Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kecskeméti alsó-járásához tartozó Újszász község adatai szerepelnek a két évvel később kiadott statisztikai jelentésben.

A község területe 10028 kh. Az itt működtetett 429 gazdaság területe művelési ágak szerint: szántóföld 5462 kh., kert 24 kh., rét 1292 kh., kiirtott szőlő 3 kh., legelő 2241 kh., erdő 219 kh., nádas 111 kh., nem termő terület 676 kh.

A birtokviszonyok: 9000 kh tulajdon, 58 haszonélvezeti, 970 haszonbéres volt. Tűzbiztosítással 278 épület és 4 gabonatároló rendelkezett. Átalány biztosítást 9, jégkár elleni biztosítást 2 gazdaság kötött. Műtrágyát használó gazdaság nem volt Újszászon, mint ahogy mezőgazdasági terményeket feldolgozó iparvállalat sem.

A statisztika közli részletesen az Újszászon tartott igás fogatok számát: egyes lófogat 7, kettes 151, hármas 3, négyes ökörfogat 71, hatos 1, bivalyfogat 1 volt. Öszvér és tehénfogat nincs.

A szarvasmarha-állomány összesen 1485 darab, ebből magyar-erdélyi fajta 1135, mokány vagy riska 25, pirostarka 111, borzderes 8, egyéb színes 205, bivaly 1.

Ezek koráról is részletes a statisztika (év):

Más haszonállatok száma: szamár 9, kecske 2, sertés 1538, juh 5692, baromfi 6054, méhcsalád 79 darab. A járásban (Abony, Jászkarajenő, Kocsér, Zagyvarékas, Tápiógyörgye, Tápiószele, Tószeg, Törtel) Újszászon van a legkevesebb ló, viszont a legtöbb juh.

A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikájának gazdacímtára adatokat közöl a nagy gazdaságokról is. Az újszászi gazdálkodók 1895-ben: Mazer József haszonbérlő 51 kh szántón és 51 kh legelőn gazdálkodott 5 cseléddel. (Vélhetően Mózer Józsefről van szó, aki az Uri utca 141-ben lakott. Meghalt 1904-ben 57 évesen.) A jelentés Báró Orczy Béla és báró Orczy Andor gazdaságát a járás legkorszerűbbjének mondja, és vármegyei szinten is az elsők közé helyezi. A gazdaság földterülete 8126 kh. Ebből 4200 szántóföld, 21 kert, 1283 rét, szőlő 3, legelő 1798, erdő 219, nádas 110, földadó alá nem eső terület 492 kh.

Az Orczy-gazdaság 115 cselédet foglalkoztatott. A rendelkezésre álló fontosabb eszközök száma:

Talán nem árt magyarázatot fűzni az elavult, régóta nem használt mezőgazdasági eszközök nevéhez. A kor legolvasottabb kézikönyvéből, a Pallas Nagy Lexikonából másoltuk ki a szócikkeket. (A 16 kötetes mű 1893-1897. között jelent meg és vált a XIX. század legnagyobb irodalmi vállalkozásává.)

Cséplés gőzgéppel. 1930-as évek

Lokomobil: oly gőzmotor, melyen a kazán és a gőzgép közös keretre vannak szerelve és kocsiszerkezettel könnyen szállítható. Helyhez kötött lokomobilnál külön szállító készülék nincs. A lokomobil célja különböző helyen változatos munkagépeket hajtani. (Részletesen is leírja és ábrákon megmutatja a lokomobil típusait.)

Járgány: oly mezőgazdasági motor, mely a gazdaságban alkalmazott állatok vonóerejét munkagépek hajtására teszi alkalmassá, mely célból, miután a munkagépek rendszerint forgó tengellyel hozatnak működésbe, az állatok haladó mozgását forgó mozgássá alakítja át.

A cséplőszekrény: kalászos termények szemeinek különválasztására valók. Négy kerékre szerelt, tehát mozgatható cséplőgép volt, melyet gőzgéppel vagy járgánnyal hajtottak meg.

A trieur gabonatisztító. Francia találmány, melyet cséplőgépek kiegészítőjeként használtak, illetve malmokban a különböző hosszúságú és átmérőjű magvak elválasztására is alkalmasak voltak.

A szecska kézzel vagy szecskavágó-géppel fölaprított zöld vagy száraz szálas takarmány, széna vagy szalma. Rendesen csak takarmányszalmát szecskázunk és pedig többnyire azért, hogy a szecskavágót szemes vagy koncentrált takarmányhoz keverve az állatot arra ösztönözzük, hogy utóbbiakat jobban rágja meg, de néha a zöld takarmányt is szecskázva etetjük, akkor, ha meg akarjuk akadályozni, hogy az állatok evés közben legyezés által sok zöld takarmányt szórjanak el. A szalma-szecska hosszusága a ló és juh számára 1 1/2-2 1/2 cm., a marha számára 2 1/2-3 1/2 cm., ellenben a zöld takarmányt 4-5 cm hosszúra kell szecskázni.

Az Orczy-gazdaság állatállománya: szarvasmarha 916, ló 140, sertés 782, juh 5649 darab volt.

Fontos esemény a gazdaság életében, amikor 1899-ben megépítették az újszászi vasútállomást és az Orczy-gazdaság központját összekötő, lóvontatású gazdasági vasutat, a lórét.

Ifjabb Báró Orczy Andor, akiről korábban megírtuk, hogy a gazdálkodás helyett inkább a művészetekhez érzett kedvet, 1911 őszén bérbe adta a gazdaságot Fleischl Samu és Wolfinger Miksa zsidó bérlőknek. Tőlük a 20-as években Bauer Miklós vette át az irányítást. 1941-ben, a harminc évre kötött bérszerződés lejárta után báró Orczy Lőrinc visszatért birtokára, és mivel egyik újszászi kastély sem volt a család tulajdonában, gazdaságának központját a Nagygöbölyjárásban rendezte be. A báró közvetlenül a szovjet megszállás előtt távozott el Budapestre, és csak a legszükségesebb holmit vihette magával.

Jánoska Antal