Az Újszászi Híradó XIX. évf. 5. számában (2009. május) Molnár Péter polgármester „Első kézből” adott tájékoztatójából olvastam: „Döntött a testület Mérész József, a Szociális Otthon igazgatója felmentési kérelméről… Mérész József igazgatónak ezúton is megköszönöm több évtizedes munkáját, melyet az itt élő és a térségben élő idős polgártársainkért tett. Aki ismeri ezt a munkát, jól tudja, hogy embert próbáló, óriási energiát igénylő feladat, amelyben bizony el is lehet fáradni. Nyugdíjas éveihez nagyon jó egészséget, sok sikert, békés, boldog életet kívánok.”

Amikor az „Első kézből” adott tájékoztatót elolvastam, megfordult a fejemben, jó volna a 60. életévét betöltött Mérész József eredményes pályafutását, vázlatos életútját, nyugdíjba vonulása alkalmából az Újszászi Híradóban méltatni. Azt gondoltam, könnyű dolgom lesz, hiszen Mérész Józsefet személyesen jól ismerem, munkásságát, életútját pedig végigkísértem. Hamar rájöttem, nehéz feladatra vállalkoztam. Mérész József, az az ember, aki nagyon széles skálán működött, aki leírhatatlan sok jelét adta szülőhelye iránti kivételes szeretetének, és ebből eredő megannyi tevékenységének. Így hát bizony nem könnyű rendszerbe állítani, tárgyilagosan, tényszerűen csokorba szedni korszakos, eseményekben gazdag életútját.

Mérész József Újszászon született 1949. 07. 25-én. Szülei: Mérész Pál (1923-1999) vasúti dolgozó volt, édesanyja: Szabó Anna (1922-2009) a helyi Vegyesipari KTSZ-ben dolgozott. Az újszászi temetőben nyugszanak. A szülők életközösségéből két gyermek született: József és Pál. Ifjú Mérész Pál (1958) BM dolgozóként vonult nyugállományba.

Mérész József 23 évesen, 1972-ben kötött házasságot Juhász Erzsébettel (1953), aki a helyi Nevelési Központ Kertvárosi Óvodájában dolgozik óvónőként. Két gyermekük született: Zoltán (1974) és Beáta (1981). Zoltán aktív labdarúgó edző, kisvállalkozó. Nős (2000), felesége Fülöp Tímea (1978) MÁV alkalmazott. Szabadidejében kozmetikus szakképesítését hasznosítja. Gyermekük: Melitta (2001). Beáta a Bosch hatvani cégénél dolgozik munkaügyi főelőadóként, Budapesten él.

Mérész József a helyi általános iskola után szakmunkásképzőt végzett (1966), majd az újszászi gimnáziumban érettségizett (1972). Közben, az 1969-1971. közötti időben katonai szolgálatot teljesített. Mint ejtőernyős felderítő, 114 ugrást teljesített. A „Szabadság” Mg. Tsz-ben műszaki, illetve ügyviteli területen dolgozott évekig. 1975 júliusától a megyei fenntartású szociális gondozási központban helyezkedett el gazdaságvezető munkakörben. Munka mellett tovább tanult, folyamatosan képezte magát. Középfokú könyvelői oklevelet szerzett (1977). A megyei, helyi szociális ellátási rendszert egyre jobban megismerve, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola szociális szervezői és mentálhigiéniai szakára jelentkezett (1978). Sikeres államvizsgát tett, és diplomát szerzett (1982). A kor követelményeinek megfelelően szakvizsgát tett a Nemzeti Családi- és Szociálpolitikai Intézet Salgótarjáni Képzési Központban (2003).

Mint kiváló labdarúgó, edző, a sportképzésben sem akart elmaradni. Középfokú labdarúgó (1985), majd az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) edzőképző rendszerében „B” licences edzőképesítést szerzett (2002). Ösztönözte, támogatta munkatársait is a továbbtanulásra, szakmai képzésre. Intézetvezetői időszaka alatt 71 dolgozó szerzett valamilyen szakképesítést, ebből 2 fő főiskolai végzettséget.

Mérész József kiváló labdarúgóként, majd edzőként vált ismertté. Még Mihályi István labdarúgó „iskolájában” tanulta a labdarúgás alapelemeit. Kivételes labdarúgó tehetségét mindvégig Újszászon kamatoztatta. Aktív sport pályafutása 1986-ig tartott. Tehetsége révén már 16 évesen csábították a Nemzeti Bajnokságban játszó csapatokhoz (Jászberényi Lehel, Szolnoki MÁV, Szolnoki MTE, Kossuth KFSE), de ő mindig hű maradt szülőhelyéhez. Többször húzta magára a megyei ifjúsági és felnőtt válogatott mezét. Aktív labdarúgó-pályafutásának utolsó szakaszában tudatosan készült edzői feladatok ellátására. Ezt a helyi sportegyesület vezetői is felismerték, így amikor „szegre akasztotta” futballcipőjét, edzőként folytatta az újszászi labdarúgók felkészítését, a csapatépítést. Elsősorban saját nevelésű, újszászi játékosokkal számolt.

Szisztematikus, következetes munkája eredményeként a megyei II. osztályból a Nemzeti Bajnokság harmadik vonaláig vitte az ifjúsági és felnőtt csapatot.

Működése alatt megyei bajnoki címet szereztek (1995), és megalapozott szakmai munkájára építve – ha már nem is az ő keze alatt –, az újszászi labdarúgók az MLSZ „MÁTRA” Versenybizottsága által irányított NB III-as csoportban bronzérmesek lettek (1999). A megyei bajnoki címmel, az NB III-as bronzéremmel Újszász labdarúgói történelmet írtak. Ezt a teljesítményt azóta sem sikerült túlszárnyalni.

Mérész József labdarúgás iránti elkötelezettségét, felkészültségét, kedvező személyes jegyeit ismerve, a Megyei Labdarúgó Szövetség az elnökségbe választotta (1992). Egy cikluson át a Jászság labdarúgásának felügyelete, koordinálása volt a feladata. Munkásságát a Megyei Labdarúgó Szövetség Dicsérő Oklevéllel ismerte el (1994). Jelenleg is aktív sportvezető, az Újszászi Városi Vasutas SE elnökségének tagja. A sportban eltöltött több évtizedes működése szabadidejének nagyon jelentős hányadát kötötte le. Ehhez elengedhetetlen a kiegyensúlyozott, harmonikus családi háttér, a megértő, segítő feleség. („Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Sport Életrajzi Almanach” című, 2004-ben megjelent könyvemben Mérész József mint kiváló labdarúgó, edző, sport- és gazdasági vezető szerepel.)

Több mint 34 évig az újszászi Időskorúak Szociális Otthonának gazdasági vezetője, illetve 1986 januárjától nyugdíjba vonulásáig (2009. december 23.) az intézet igazgatója, megyénk, településünk szociális ellátó rendszerének, a bentlakásos intézmények jeles képviselője volt. Vitathatatlan e területen betöltött úttörő szerepe. Érdemes felidézni igazgatói működésének néhány fontosabb mozzanatát. Bajnai László nyugdíjba vonulásakor (1985. július) féléves megbízást kapott intézeti vezetésre az intézmény akkori fenntartójától, a Szolnok Megyei Tanácstól. Szakirányú főiskolai végzettsége, gazdaságvezetői tapasztalata, a szociális ellátottak iránt érzett empátiája alapján megpályázta az igazgatói munkakört, amelyet több fordulós pályázati eljárás után elnyert.

1986. január elsejével nevezték ki az akkor még 267 ágylétszámú és 127 dolgozót foglalkoztató intézet élére. Nagy kihívás volt számára. Eredményei azonban bizonyították, hogy a pályázatot megítélők jól döntöttek. Humánus beállítottsága, közismert szerénysége, közvetlen emberi magatartása, s nem utolsósorban szakmai igényessége mindig előnyére szolgált. A gondjaira bízott ellátottak, munkatársak szerették, becsülték, az intézet érdekeit képviselő bátor, meggyőző kiállását elismerték. Az igazgatói kinevezését követő években sikerült olyan fiatal szakmai vezetői gárdát kialakítania, akikre máig bizton lehet számítani. Talán nem véletlen, hogy az 1986-1987 években, egy-egy dolgozó egészségügyi miniszteri dicséretben, 4 fő az Újszász Város Önkormányzata által adományozott szakmai díjban részesült. Ezt koronázta meg, amikor az Időskorúak Szociális Otthon kollektívája 2005-ben Újszász Város Szakmai Díját kapta, amelyet központi ünnepség keretében az intézet igazgatója és Bakó Józsefné vezető főnővér vett át a jelenlevők nagy tetszésnyilvánítása mellett.

A szociális otthon kollektívája azon munkálkodott, hogy a gondjaikra bízott idős, beteg, fogyatékos gondozottak/lakók minél kedvezőbb körülmények között éljenek, emberhez méltóan töltsék életük hátralevő részét. (Úgy gondolom: ez a jövőben sem lesz másként!)

Az ápoló személyzet és a mentálhigiénés csoport dolgozói hosszú évek alatt kimagasló szakmai munkát végeztek. A folyamatos továbbképzések biztosították az idős emberek ápolásának, gondozásának szakszerűségét. Az intézet lakói közül többen 30-40 évet is eltöltöttek a szociális otthonban.

Az otthonlakók egészségügyi ellátása mindig dicséretesen biztosított volt. A betegségek megelőzésére felvilágosító előadásokat, diétás tanácsadásokat, mozgásterápiás foglalkozásokat szerveztek. A mentálhigiénés csoport dolgozói segítették az intézet gondozottait, lakóit a szociális ügyek intézésében, a hitélet gyakorlásában. Példa értékűen végezték az elhunytak végső tiszteletadását. Évtizedek óta szervezték a vérellátást, amely az intézet kapuin is túlterjedt. Kapcsolatot tartottak segélyszervezetekkel, külföldi adományozókkal.

Mérész József az Idősekért Alapítvány nevű civil szervezetnek 1997. évi létrehozásától vezetője. Az alapítvány – céljának megfelelően – igyekezett az alapítvány tagjaival az ellátottak életkörülményeinek (gyógyszerellátás, ágyneműpótlás, technikai berendezések, felszerelések, stb.) javításáról gondoskodni.

Úgy gondolom, elismerésének jeleként fogható fel, hogy ez év május 08-án Göncz Kinga orvos, volt esélyegyenlőségi, szociális és külügyminiszter asszony személyes látogatást tett az intézetben, és közvetlen, kötetlen beszélgetéssel gyűjtött információkat a jövő szociális otthonára nézve.

Tisztelt Mérész József! Szokás mondani, az embernek nyugállományba vonulásának napjával kezdődik az élet hátralevő része. Kérjük, hogy életed hátralevő részében, mint Újszász kiemelkedő lokálpatriótája eddig is tetted, felszabaduló energiádat – a család elsődlegessége mellett – városunk lakóinak hasznára fordítsad.

Köszönjük áldozatos, igen széles skálán mozgó kreatív munkádat, szülővárosod mellett való példa értékű kiállásodat. Úgy hiszem, az élet értelmét Te nemcsak kerested, meg is találtad.

Kívánunk az emberi kor végső határáig sok boldogságot, további sikereket és nagyon jó egészséget családod körében.

Időskorúak Szociális Otthona kollektívája 2005-ben Újszász Város Szakmai díjat kapott.

A kitüntetést átvették: Mérész József igazgató és Bakó Józsefné vezető főnővér.

Az Időskorúak Szociális Otthon kollektívája 2005-ben Újszász Város Szakmai Díját kapta

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára