Évek óta foglalkoztatott, hogy Molnár Károly Péterről arcképvázlatot írjak. Közel egyidősek vagyunk. Jól ismerem, élő kapcsolatot tartunk. Öröm, ha Újszász kiemelt rendezvényein összetalálkozunk, és múltunk emlékeiből mazsolázgatunk. Vele kapcsolatban emlékképek tolulnak elém. Emlékszem a jó felépítésű, erőtől duzzadó, lendületes, vereséget nem ismerő labdarúgóra. Füstös-gőzös masinával naponta ingáztunk Újszászról Szolnokra középiskolába. Sokszor elmentem családi házuk, hentes üzletük előtt, amely a Kis-sor 2. szám alatt volt. (A Kis-sor hivatalosan a Levente, napjainkban pedig a József Attila utca nevet viseli.)

Molnár Károly népes családba született 1937. 08. 25-én, Újszászon. Szülei: Molnár Károly (1911–1992) és Barta Anna (1916–1996) voltak. Szokás mondani: mély a múltnak kútja. Nos, a Molnár család múltjának kútja elég mély. Idős Molnár Károly éppen 100 éve született, felesége pedig 95 éves lenne. Piski^(*) származásúak. A trianoni békeszerződés után kitelepítették őket Erdélyből, mint sokan másokat. Újszászra kerültek, egy ideig vasúti tehervagonokban laktak. Nehéz, embert próbáló helyzetben, szegényen kötöttek házasságot 1936-ban. A hentes és mészáros szakmával rendelkező id. Molnár Károlyt a II. világháború kitörésekor katonai szolgálatra vezényelték. Orosz hadifogságba került. Felesége meggyőződéssel hitt férje hazatérésében, amely 1946-ban teljesült. Optimizmusa tette lehetővé, hogy két kiskorú gyermekét, Károlyt és Ferencet óvja, védje, nevelje a megélhetésért küzdő kritikus időszakban.

A Molnár szülők a négy gyermekkel.
Balról jobbra: Péter, Ferenc, Gyula és Károly

Idős Molnár Károly egyéni vállalkozóként húsboltot üzemeltetett. Életszemléletére vall, hogy szegény sorsú családok gyakran vásárolhattak nála hitelre. Akkoriban nem jó szemmel nézték, rosszabb esetben osztályidegennek tekintették az önálló vállalkozókat. Idős Molnár Károly, hogy fiának továbbtanulási lehetőségét elősegítse, vállalkozási tevékenységét 1952-ben megszüntette. A szolnoki MÁV Járműjavítóban helyezkedett el, s ott dolgozott fizikai állományban nyugdíjazásáig. Házasságuk gyümölcse lett: Károly, Ferenc, Gyula és Péter. A fiúk viszonylag fiatalon kirepültek a családi fészekből, önálló családot alapítottak, így négy lányt (Ilonát, Jucit, Magdit és Erikát) vittek a családba, akiket a szülők lányukként fogadtak. Mind a négy gyermeket taníttatták, szakmát adtak a kezükbe. Károly okleveles villamosmérnök, Péter okleveles üzemmérnök, Ferenc műszerész szakmát, Gyula villanyszerelő (elhunyt) szakmát tanult. Molnár Pétert Újszász város szavazó lakossága többszörösen, „utcahosszal” megválasztotta polgármesterének. Munkatársaival, a képviselő-testület tagjaival, a város lakosságával, szervezeteivel együtt elért eredményei példaértékűek.

Molnár Károly az általános iskolát szülővárosában végezte. A szolnoki Gépipari Technikumban érettségizett. A sportnak köszönhetően, Antal László érces hangú labdarúgó szurkoló jóvoltából, a MÁV-hoz került, ahol tisztképző iskolán vett rész. (Nagyszülei is vasutasok voltak.) Munka mellett tanult. A budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar, Gyengeáramú Szakon diplomázott (1967). A Magyar Államvasutak területén végigjárta a ranglétrát. Több nagyállomás korszerűsítési munkáiban, vasúti vonalak felújításában, újjáépítésében vett részt. Nem egyszer lakott nyílt pályán álló lakókocsikban.

A biztosítóberendezés alapjainak elsajátításában legjobb tanítómestere az újszászi származású, jelenleg is a településen élő Földi Béla (1925), országosan elismert szakember volt.

Molnár Károly a MÁV Távközlő és Biztonság-berendezési Építési Főnökségen műszerész, tervező-szerkesztő, építésvezető-helyettes, műszaki osztályvezető, főmérnök, igazgató munkakörökben dolgozott. 37 év szolgálati idővel, 1993 decemberében innen ment nyugállományba.

Molnár Károlynak a család, a munka mellett életeleme volt a sport, azon belül is a labdarúgás. Kivételes labdarúgó tehetség volt. Ebben ideális testi felépítése és egyéb, a labdarúgókra jellemző kedvező adottságok is közrejátszottak. Az újszászi grundon, a nagymalom előtti téren, bizony meg kellett küzdenie a rongyból, disznóhólyagból, jobb esetben fekete szivacsból formált labdáért. Király Feri és Laci, Zimonyi Pista, Bakó Géza és Gyula, Szekeres Pista, Lukács Gazsi és Laci, a Volter testvérek igen masszív gyerekek voltak, nehéz volt velük boldogulni, no meg a „Bakó sori” különítmény (ellenfél) sem volt alábbvaló.

1952-ben került igazolt játékosként az újszászi ifjúsági labdarúgócsapatba. Mi, idősebb ifjúsági játékosok hamar befogadtuk, pedig nehéz volt közénk bejutni. Bizonyára sokan emlékeznek még az úgynevezett „arany” ifjúsági csapatra, amely hosszú ideig őrizte veretlenségét. Leggyakoribb összeállítás a következő volt: Varga Ferenc – Majorovics László, Varga János, Takács Lajos – Varga Róbert, Bakó László (Pofa) – Mucsa András, Szegedi Gyula, Bakó Gáspár, Kozák Antal, Kis Károly.

Szeretve tisztelt Mihályi Pista bácsi edzőnknek nem létszámhiány, hanem közel egyforma labdarúgó képesség miatt kellett törni a fejét, kit szerepeltessen. Amikor néhány játékos 1952-1953-ban átkerült az első csapatba, rögtön ott voltak olyan képességű játékosok, mint Molnár Karcsi, Nagy Bandi, Ungi Jancsi, stb. Az 1950 – 1960-as években többségében középiskolai tanulók voltunk. (Meggyőződésem: több évszázadnak kell eltelnie, hogy egy labdarúgócsapat két tudós professzort, tanárt, mérnököt, ügyvezető igazgatót, magas beosztást elért köztisztviselőt, Újszász labdarúgásának történetében először, címeres mezben játszó főiskolai válogatottat, B-s labdarúgókat adjon! Nos, ilyen személyek alkották csapatunkat!)

Molnár Károly általában szélsőként, összekötőként, támadó középpályásként szeretett játszani, de előfordult, hogy középhátvédként kellett megküzdenie a mindenkori ellenféllel. Abban az időben vonattal, ponyva nélküli orosz tehergépkocsival, jobb esetben a Gubányi testvérek autóbuszával utaztunk. Akárhová mentünk, hamar felismertek bennünket a „korszerű”, jellegzetes, szürkére festett fatáskáról, amelyben a szerelésünket hordtuk. Akkoriban a hazai mérkőzéseinket a szurkolók nagy számban látogatták. Erősebb csapatok ellen (Szolnoki MÁV, Jászberényi Vasas, Törökszentmiklós, Mezőtúr, stb.) 1500-2000 néző is biztatott bennünket. A mérkőzés szünetében Farkas Gyurka vagy Seres Tóni zenekara húzta a jobbnál-jobb talpalávalót. A lányok, főleg az „eladó” lányok korzója a futballpálya környéke volt, ahol randizhattak, bemutathatták új ruhájukat, cipőjüket, retiküljüket. A gimnázium helyén levő egykori sporttelep ideális volt labdarúgó-mérkőzésekre, sportvetélkedőkre.

Molnár Károly 1959-ben kötött házasságot az újszászi születésű (1939) Nagy Ilonával, aki az általános iskolát szülővárosában, a középiskolát Szolnokon, a tanítóképzőt Jászberényben, a tanárképző főiskolát Szegeden végezte. Molnár Károly és Nagy Ilona 1974-ben Budapestre költöztek Adrienn gyermekükkel. Életközösségük évtizedek múltán zátonyra futott. Ica (legtöbben így ismertük) Budapesten elismert általános iskolai tanító-tanár, illetve vezető tanárként ment nyugállományba 38 év szolgálati idővel 1996-ban. Kiváló Pedagógus, Miniszteri kitüntetés, Szolgálati Érdemérem, Arany diploma kitüntetések birtokosaként, a fővárosban hunyt el 2010-ben.

Károly és Ica közös gyermeke Adrienn, aki a Katolikus Főiskola tanítói szakán diplomázott. Rámer János okleveles villamosmérnökkel kötött házasságából három gyermekük (Ádám, Aletta és Ilona) született. Ádám bölcsészkaron tanul, Aletta gimnazista, Ilona pedig általános iskola első osztályos tanuló.

Molnár Károly a szekszárdi születésű (1954) Taksonyi Terézia Zsuzsannával kötött újabb házasságot Nagymaroson 2004-ben, aki Közlekedési- és Távközlési Műszaki Főiskolát végzett. A budapesti MÁV Zártkörű Részvénytársaságnál – fokozatos szakmai előrelépésekkel – a vezérigazgatóságon távközlési műszaki szakértő. Kiváló Ifjú Szakember, Szakma Kiváló Ifjú Mestere, MÁV Vezérigazgatói Dicséret tulajdonosa. Életközösségükbe tartozik Taksonyi Terézia Zsuzsanna gyermeke Péter, aki budapesti születésű, a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán diplomázott villamosmérnökként, és jelenleg informatikusként dolgozik.

Molnár Károly, amikor családjával Budapestre költözött, hívó szóra, azonnal bekapcsolódott a Budapesti Vasutas Sport Club (továbbiakban: BVSC) életébe.

Nyolc évig volt a BVSC Labdarúgó Szakosztályának társadalmi elnöke, négy évig a labdarúgó-szakosztály igazgatója, hét évig a sportklub létesítmény igazgatója, főmérnöke. Gyakorlatilag 1985-től 2000-ig megszakítás nélkül a BVSC „tűzvonalában” volt. Nevéhez köthető: a BVSC centerpálya füvesítése, védőkorlátozása, a kisméretű műfüves pálya megépítése, az automatikus öntözőrendszer kialakítása, az új lelátó és ülőhelyek korszerűsítése, az informatikai eszközök létesítése, a számítógéppel vezérelt eredménykijelző tábla felállítása, a pályavilágítás, az új tájékoztató rendszer kialakítása, a villamosenergia-ellátásához transzformátorház, valamint szünetmentes energiaellátás kiépítése, stb.

Nem a véletlen műve, hogy a BVSC labdarúgói 1991. augusztus 20-án és 1993. március 15-én, NB I-es csapatként is megtisztelték Újszász sportszerető közönségét. A mérkőzés után, a Szász-étteremben rendezett „fehér asztal” melletti összejövetelen Garaba Imre, 82-szeres magyar labdarúgó-válogatottal az élen, nagy figyelmet tanúsítottak a település iránt. A találkozók elsősorban Molnár Károlynak köszönhetőek, de kedvező jelzőkkel kell illetni Nagyné dr. Szelmák Erika, volt polgármester asszony vendégfogadó szerepét is.

Molnár Károly sokirányú, felelősségteljes munkái mellett nem feledkezett meg szülővárosa labdarúgócsapatának támogatásáról sem. A labdarúgópálya pályázati pénzből, valamint a MÁV-tól leselejtezett anyagokból történő kivitelezéséhez (szállítást is ideértve) jelentősen hozzájárult. Ebben együttműködő partnerei voltak: Dobozi Gyula, Molnár Illés és Varga Ferenc.

Balról jobbra: Péter, Ferenc és Károly

Molnár Károly az Újszászi Vasutas SE vasutas hagyományai visszaállításának kezdeményezője volt abban a nem titkolt reményben, hogy a vasutas központ anyagi támogatását ezzel is elősegítse. Ebben partner volt az akkori újszászi városi vezetés és a MÁV részéről Szemők Béla, a MÁV általános vezérigazgatója, akit 2011-ben a BVSCII –Zugló örökös elnökévé választottak.

Molnár Károlyt a XIV. kerületben tanácstagnak választották, és az 1982-1986 közötti időben választói megelégedésére végezte megbízatását.

Széleskörű kapcsolatai voltak, vannak. Mindig nagy empátiával beszélt szülőhelyéről. Újszász városnak napjainkig igen jó reklámozója. Pályafutása során sok „kis” és „nagy” emberrel dolgozott, tárgyalt, akik között szép számban voltak ismert politikusok is. Életútja színes, változatos, eredményekben gazdag volt. Számos kitüntetés birtokosa. Hat alkalommal volt Kiváló Dolgozó, Érdemes Vasutas, Kiváló Újító. Mindig szívesen látott a volt munkahelyein, a TBÉSZ-nél és a BVSC-nél.

Kedves Molnár Károly!

Tudom, nem vagy lírikus alkat. Mégis idézem az egyik beszélgetésünk során hallott szavaidat, amelyet Joseph Joubert francia moralista és esszéírótól kölcsönöztél. Íme, az idézet: „Gondolj a múltra, ha számítást végzel, a jelenre, ha örömöd van, a jövőre mindenben, amit cselekszel.” Tisztességes, követendő életfilozófia, amely Nálad termőtalajra talált.

Tevékenységedhez, gazdag életutadhoz gratulálunk. Az emberi kor végső határáig kívánunk jó egészséget, további sikerekben gazdag, boldog életet kedves családod körében.

(*) = Trianon előtti Hunyad vármegye, dévai járásban fekvő település, ahol Bem tábornok 1849. 02. 09-én győzelmet aratott az osztrákok felett. (Érdekesség, hogy Hőgye Mihály, Újszász minden idők legjobb labdarúgója is Piskin született 1923. 11. 21-én.)

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára