Sokan valljuk: az emberi jellem kialakulásának egyik legfontosabb meghatározója az a nevelő közeg – család, utca, lakóhelyi közösség –, amelyben felnő. Nos, Simon János Újszászon született, eszmélésétől minden szál a településhez köti. Újszász lokálpatriótája.

Bizonyára nincs olyan ember Újszászon, aki ne ismerné a középiskolai tanárt, festőművészt, Újszász város díszpolgárát, közéleti személyiséget. Mégis úgy gondoltam: a „szétszórtan”, több helyen, írásban is megjelent életrajzi adatait, több területen szükségszerűen kiegészítve, életútjának fontosabb állomásait összegyűjtve, csokorba szedve megírom. (Az Új Néplap gondozásában a napokban megjelent „Ki kicsoda Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2011” névtárban is olvashatunk róla.)

Simon János Újszászon született, 1944. 09. 16-án. Szülei: Simon János (1915-1978) és Agócs Ágnes (1920-2001) voltak. 1943-ban kötöttek házasságot Szolnokon. Életközösségük gyümölcse: János (1944), Ágnes (1946), Katalin (1948) és Sarolta (1952). Újszászon születtek, Ágnes kivételével ott is élnek. A szülőknek kijáró tisztelet, hogy említést tegyek róluk. Idős Simon Jánost a házasságkötést követően nem sokkal, frontszolgálatra vezényelték. Ez idő alatt felesége saját szüleihez költözött Újszász-Göbölyjárásra, ahol korábban édesapja az uradalomban gazdálkodást irányító gazdász, úgynevezett gazdatiszt volt. A háború után Szolnokról Újszászra költöztek, ahol egy ideig szakmájukban, kiskereskedői tevékenységet, később különböző területeken fizikai munkát végeztek nyugdíjazásukig.

Simon János az általános iskolát a nagykerti (ma: kertvárosi) iskolában végezte. A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Utána két esetben tanárképző- és képzőművészeti főiskolai nappali tagozatra jelentkezett – sikertelenül. Munka mellett továbbtanult. Az alábbi képesítéseket szerezte: mérlegképes könyvelő, ML Esti Egyetem – általános tagozat, ML Egyetem – filozófiai szakosító, tanítóképző főiskola, Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar.

1962-ben a szolnoki MÁV Pályamesteri Hivatalnál helyezkedett el adminisztrátorként, ahol két évet dolgozott. 1964 novemberétől 1967 januárjáig teljesített sorkatonai szolgálatot különleges légvédelmi tüzérként. A katonaság és a labdarúgás jól megfért egymás mellett. Igazolt labdarúgóként Aszalón, később Szikszón futballozott. (Mindkét csapatnál ugyanazon katonai parancsnoka volt az edzője.)

Alkotás közben

Leszerelése után, 1967-től a Vegyiműveknél helyezkedett el dekoratőrként. Innen az újszászi „Szabadság” Mezőgazdasági Termelőszövetkezetbe került (1968). Először szakképesített könyvelőként, később személyzeti vezetőként dolgozott. 1983 és 2004 között a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Iparszövetségnél 1990-ig osztályvezetői, majd 2004-ig titkári munkakörben tevékenykedett. (Az Iparszövetségtől 2002-ben ment ugyan nyugállományba, de két évig, nyugdíj mellett, változatlan munkakörben dolgozott.) Az Iparszövetségnél végzett munkája elismeréseként miniszteri kitüntetésben részesült.

Az emberi élet alapvetően kisebb-nagyobb korszakokra, állomásokra osztható. Ezek a munkával töltött pályafutásra, az idős, nagyapai korra egyaránt érvényesek. Egyes korszakok a lelkünkben, belső világunkban lejátszódó folyamatokat tükrözik. Úgy vélem, Simon János esetében: a családalapítás, a töretlen tanulás, a folyamatos önképzés, az ipartestületnél, a termelőszövetkezetnél, a középiskolában végzett munka, a festőművészet a nagyobb korszakok, állomások közé tartoznak.

Simon János nős (Újszász, 1968), felesége Vágó Katalin, aki Vágó Imre és Kálmán Borbála gyermekeként látta meg a napvilágot Újszászon 1944-ben. Az általános iskolát szülővárosában végezte, majd Szolnokon, a Varga Katalin Gimnáziumban érettségizett. A Jászberényi Tanítóképző Főiskolán szerzett tanítói diplomát. 1971-ig a tiszatenyői általános iskolában, azt követően Újszászon tanított nyugdíjazásáig (1999). „Kiváló Munkáért” és „Szolgálati Emlékérem” kitüntetésekkel ismerték el több évtizedes, maradandó, értékeket hagyó pedagógiai tevékenységét.

Simon János és Vágó Katalin életének ajándéka Simon Erika, aki 1969-ben született Szolnokon. Újszászon, majd a Varga Katalin Gimnáziumban tanult. Azt követően a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (Szeged) magyar-ének szakos tanári diplomát szerzett. Rövid ideig a Tiszaparti Gimnáziumban éneket tanított, majd a Szigligeti Színház szerződtette énektanár és korrepetitor munkakörben. A színházban, az utóbbi években számos zenés előadás volt (például: János vitéz, Leányvásár, Jézus Krisztus Szupersztár). Mint tudjuk, a korrepetitor legfőbb feladata a szólóénekesek felkészítése. Akik a színi előadásokat látták, megbizonyosodhattak a szólóénekesek magas szintű felkészítéséről. A Szolnok Városi Televízió által a „Van egy ház a Tisza-parton” című magyarnóta vetélkedő négyfős zsűrijében ott láttuk a kedves, bájos Simon Erika korrepetitort is, aki elsőként értékelte a jó megjelenésű, intelligens, szép hangú Farkas Attila újszászi nótaénekest a „Könnyek nélkül könnyebb” című sikeres produkciója után. Simon Erika Szolnokon kötött házasságot 1996-ban Magyar Tivadar, somogyi születésű színművésszel, aki közben hivatást váltott, jogi diplomát szerzett, és Szolnokon ügyvédként praktizál. Életközösségükből Magyar Anna Viktória néven 2003-ban, Szolnokon, kislány született, aki a szolnoki Belvárosi Iskola második osztályos tanulója. Anna Viktória a szülők, nagyszülők legfőbb kincse.

Simon János sportot szerető ember. 1959-től aktívan futballozott, 17 éves korában már az újszászi első csapatban játszott. 1970-ben, 26 éves korában fejezte be az aktív labdarúgást.

Szülővárosának egykoron első számú ifjúsági vezetője volt, fiatalon, a Szolnok Megyei Tanács választott tagjaként képviselte a megye, eközben Újszász lakosságának érdekeit.

Az 1970-es évek elején a termelőszövetkezetben mint személyzeti vezető, egyetemeken, főiskolákon végzős hallgatóknak tartott előadásokon mutatta be az akkor „csúcson” levő „Szabadság” tsz jelenét és lehetséges jövőjét a fiatal szakemberek letelepítése érdekében. A Lovász Dániel elnökkel közösen kidolgozott koncepció eredménye, hogy csakhamar 10-12 fő, azonnal lakáshoz jutó kezdő szakember vett részt a gazdaság irányításában. Szervezőmunkáját dicséri, hogy ugyanebben az időszakban a termelőszövetkezeti szakmunkások közül 25-30 személy szerzett érettségi oklevelet, akik közül néhányan magasabb, vagy első számú vezetői munkakörbe kerültek.

Érdekes kortörténeti jelenség, hogy ebben az időben két sportegyesülete volt Újszásznak. A Vasutas SE mellett megalakult az Újszászi „Szabadság” Mg. Tsz. SE, amelynek 1979-től 1982-ig Simon János volt az elnöke. Jól emlékszem, a két sportegyesület labdarúgói ádáz testvérharcot vívtak egymással.

Simon János 1983-ban ugyan elkerült Újszászról, de megyei szinten olyan társadalmi funkciókat látott el (például: Megyei Szakképesítési-, Munkaügyi-, Területfejlesztési Tanácsban), ahol jelentősen tudta segíteni szülővárosát, annak egyes intézményeit a munkahelyteremtő beruházások, oktatási célú pályázatok, közmunka programok területén.

Gyermekkorától kezdve ösztönösen szívesen rajzolt és festett. Később a rajzolás, festés meghatározó jelentőségűvé vált életében. Már nem kedvtelésből, műkedvelésből, hanem a festőművészet követelményeinek megfelelően kívánt alkotni. Ezért képeztette rajzkészségét Chiovini Ferenc és Baranyó Sándor elismert szolnoki festőművészek műhelyében. Sok technikát megtanult, megismerte a színek világát, „bölcsebb” rajzoló lett. Ezek után megszállottan kutatta a rajzolás, a festés rejtelmeit, a szakirodalom tanulmányozásában pedig nem ismert határt. A művészeti irányzatok közül a posztimpresszionista szemlélet áll hozzá legközelebb, amely nem egységes stílus. Azoknak a festőknek a munkáit sorolják ide, akik új ábrázolásmódot keresnek. A posztimpresszionista irányzat-szemlélet mellett ugyanakkor nem tagadja a konkrét jelenségek megjelenítését sem. Alkotásai között több realista kép is van. Úgy érzi, jó úton halad, jó úton jár. Eljutott odáig, hogy műveiben tükröződik a személyisége, egyénisége, amelyet a 70. születésnapjára tervezett kiállításon kíván bemutatni.

1996-ban a helyi középiskola igazgatójától felkérést kapott, hogy óraadó tanárként vállalja el a rajz- és művészettörténet tárgy oktatását. Jó szívvel, örömmel vállalta. Tudását igyekezett/igyekszik továbbadni. Pedagógiájának figyelemre méltó értéke, hogy az alkotáson keresztül tanít. Senkire nem erőlteti rá egyéniségét, megteremti az alkotás örömének lehetőségét. Magával ragadó a lelkesedése, a tehetséges gyerekeket igyekszik művészi pályára irányítani. Külön figyelmet érdemel az a munka és anyagi támogatás, amit a kiállítások megszervezésébe fektetett. Ez pedagógus társai előtt is figyelmet érdemlő cselekedet volt. Tehetséges diákjai alkotásaiból kiállításokat rendezett. Például a középiskola alkotó diákjainak több alkalommal szervezett képzőművészeti kiállítást. Közreműködésével 2005-től bevezették a külön rajz tanítását szakköri keretek között.

A Megyei Művészeti Díj átvételekor

1977-től tagja a Független Magyar Szalon Képzőművészeti Egyesületnek. Ez ideig minden évben részt vett a budapesti kiállításokon.

Önálló és közös kiállításokon 30 éves korától részt vesz. Budapesten több önálló kiállítása volt. Kiállításaival megtisztelte szülővárosát is. Néhány képe külföldön is megtalálható: például Franciaországban, Németországban, Lengyelországban vagy Romániában. Magyarországon közületek, intézmények és egyének több alkotását megvásárolták, de szülővárosának rendezvényein számtalan munkáját díjként felajánlotta.

Életútjának nagy élménye, felemelő érzése, hogy 15 éve módjában áll tanítani a rajz-művészettörténet tárgyat a helyi középiskolában.

Jelenleg is aktívan alkot. Elkezdett egy 30-35 képből álló Jézus sorozatot, amely Jézus életét, életének fontos állomásait tartalmazza nagyméretű táblaképeken. (Ez nem azonos Jézus kálváriájával!)

További tervei között szerepel kiemelkedő portrék festése. A tájképfestés pedig, mint mondja: örökös témája marad.

Simon János sokirányú, eredményes munkáját számos ifjúsági, mezőgazdasági és miniszteri kitüntetéssel (összesen 13) ismerték el. 2004 januárjában Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Művészeti Díjban részesült, 2004 szeptemberében pedig átvehette az Újszász Város Díszpolgára címet, amelyre a legbüszkébb. Rajta kívül nincs olyan díszpolgár Újszászon, aki ugyan a településen született, de ott is él, akinek szinte minden tevékenysége Újszászhoz kötődik.

Kedves Simon János!

Munkádhoz, terveid megvalósításához nagyon jó egészséget kívánunk, és további sikereket családod körében!

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára