A falakra pingált feliratokban rejlő történelem

2009 őszén minden hétvégén megfordultam az újszászi vasútállomáson. Ekkoriban sokat kellett utaznom Budapestre és vissza, s mivel átszállásra várva rengeteg időm adódott, elkezdtem olvasgatni a vasútállomás várótermében található feliratokat, karcolásokat.

Mára az újszásziak egy nagyon szép, tiszta váróteremmel és vasútállomással büszkélkedhetnek, de akkoriban ez kevésbé volt így. A hosszas olvasgatások után elhatároztam, hogy apránként, hétről-hétre le fogok jegyezni minden feliratot. Végül ezzel 2009. október 10-én készültem el. Minden felirat egy emlék, egy üzenet. A lejegyzés végének dátumával könnyebben beazonosíthatóak.

Amit ezzel kapcsolatban fontos még tudni, hogy a vasútállomás azt megelőzően 2003-ban volt felújítva. Az ilyen felújítások amolyan „tabula rasa” módon új lehetőséget adnak a feliratok létrejöttének.

Első olvasatra bizonyára meghökkentőnek, vagy talán egyenesen nevetségesnek tűnhet, hogy valaki ezeket feljegyzi, sőt még be is számol róluk. Igaz, azóta eltelt majdnem 6 év, de ez a 6 esztendő pont azt sugallta, hogy az efféle „kutatásoknak” is van értelmük. Ez időben ismertem meg bizonyos kutatásokat, melyeket Angliában végeztek templomok falain. Ott is a régi „graffiti”-ket keresték, melyeket elfednek az újravakolások. Ez mellett több más különleges kutatási irány is létezik. Ilyen az arborglifák keresése is, mely nem más, mint a fákra vésett szövegek dokumentálása. Ennek főleg Nyugat-Európában van nagy jelentősége, mivel a második világháború során a frontharcokban megfáradt katonák gyakran így próbáltak magukról üzenni az utókornak. Ezek adták számomra a motivációt ahhoz, hogy az egykor lejegyzett feliratok alapján néhány gondolatot leírjak.

Újszász fontos vasúti csomópont, ahol naponta hatalmas tömeg fordul meg. Ebből következik, hogy a feliratok nem feltétlenül az újszásziak gondolatait tükrözik. Fontos megjegyezni azt is, hogy bár a Kolozsvári Egyetemen is találhatóak „itt jártam” jellegű feliratok korábbi évszázadokból, ezen feliratok nem feltétlenül olyan a szofisztikált, intellektuális véleményformálást tükrözik. Azonban a szövegek megfogalmazásától eltekintve értékes gondolatokat tükröz a társadalmi problémákról.

A mintafelvétel során számozottan jegyeztem le a feliratokat, szám szerint 36-ot. Ezektől függetlenül vettem a különböző jelképeket, melyek nem mondandót tükröztek. Érdemesnek tartom megjegyezni azt is, hogy a mintafelvétel helye a váróterem bizonyos részeire korlátozódtak. Az akkor üzemelő restiben nem volt található egyetlen felirat vagy jelkép sem. Illetve a várótermen belül, a jegypénztártól távolabb, főleg a mostani mellékhelyiség bejáratának környékén voltak találhatóak.

A jelképek között nem volt nagy változatosság. Legtöbb, 13 db szív-motívum jelent meg. Ezt követte 7 db szvasztika, 2 db férfi nemi szerv és 1 db. Dávid-csillag. A motívumokhoz soroltam egy nem hagyományos „karcolást” vagy „feliratot” is, ezek a falon található lábnyomok voltak. Ezekből 6 db volt látható fejmagasságban, ami talán arra utalhat, hogy nem vették még le a cipőt, addig tudtak „felrúgni”.

A jelképeken kívül a feliratok esetében 36-ot jegyeztem fel. Azonban ez nem az összes, mivel csak „vezérmondatokat” számoztam be. Az ezekre adott reakciókat, „követőmondatokat” alárendeltem. Ilyen követőmondat 18 volt, melyből 3 lépett át a második szintre, vagyis a válasz válasza volt, és további egy a második szintre adott válasz volt.

A feliratok 5 főcsoportba sorolhatók be, némelyiken belül pedig további 3 alcsoportba. Az egyik jelentős a „szerelem”, mely magában foglalja alcsoportként a szexuális tartalmú feliratokat is, melyek a szerelembe esőkön kívül szinte mindig trágárok. Ide 6 feliratot tudtam sorolni, melyben megtalálhatóak az „X+Y”–típusú és a névre szóló érzelemkifejezések egyaránt. 3 esetben érkezett válasz is! 4 feliratot, mintegy „anyakönyvet” jegyeztem fel. Ezek neveket, dátumokat és helyeket tartalmaznak. Lényege, hogy az alkotója feljegyezze, mikor járt a helyszínen, ki ő és honnan érkezett. Ezek kiegészíthetőek véleményekkel, de nem mérvadó. Érdekes, hogy ebből 2 éjjel született, a négyből három tartalmaz dátumot, melyek mind téli időpontra utalnak. „Erika és Évi. Itt fagyoskodtunk 2008. 11.14 (péntek) 00:37 a rák megette” és „2009. II. 9 dedike este van útazok és nincs hideg remélem hogy jó lesz! Pussy” Lehetséges, hogy az alkotókat a hideg erősen „motiválta”, a mozgásigény és az ébren maradás is sarkallhatta őket a feljegyzések elkészítésére. Az „anyakönyvekből” az is kiderül (ahol feltüntették), hogy Tápiószeléről, Zagyvarékasról és Abádszalókról érkeztek.

Másik jelentős csoport a gyűlölködő feliratok csoportja. Ez további alcsoportokra osztható, melyből a sztereotip és az általános hőzöngők csoportja alakult ki. A sztereotip csoport szubkultúrákra, politikai nézetekre, etnikumra vagy családi állapotra vonatkoznak. A rasszista megjegyzések terén megtalálható volt mind a magyarság, mind a cigányság részéről származó egyaránt. Jelentősnek volt mondható a politikai megnyilvánulás is. Itt lényegében a szélsőjobboldaliak voltak csak jelen. Kilenc ilyen felirat volt található. Az általános hőzöngő csoport tartogatott érdekességeket, melyek akár a makro-történelem határmezsgyéjére is felférhetnek. Öt ilyen felirat volt, melyek mind a vasútra utalnak. Ezek szintén az egyén elégedetlenségét fejezték ki. Valószínűnek tartom, hogy közel egy időben keletkezhettek. „A „kedves” VDSZSZ csessze meg a főnökét! Kívánunk neki ugyanennyi bosszúságot! Büdös Kováts!” Egy másik pedig meg is említi Gaskó Istvánt. A másik háromból kettő említi a sztrájk kifejezést, a harmadik pedig a „Mán megint állnak!” mondattal valószínűleg szintén arra utal és nem késésre. A Gaskó-féle sztrájksorozat 2007-től 2011-ig tartott, tehát ezek a sztrájkok kezdetén, 2007-2009 között keletkeztek, mikor a legnagyobb kimaradások történtek.

Tizenegy felirat pedig nem igazán volt besorolható. Ezeket többnyire a „humor” vagy „egyéb” jelzőkkel illethetnénk.

Miért is lehet fontos ez az egész? Mondható, hogy suhancok, rongálók, barbárok. De ezen túllépve, ha már megtörtént, lehetőség nyílik más perspektívából is megvizsgálni őket. A jelképeknél érdemes megnézni, miből-mennyi volt. Főleg az érzelmek kifejezése dominált. A „legjobb” ezek között talán a szív-motívum és a szerelmes üzenetek csoportja. Érzelemkifejezés a szvasztika és az ahhoz kapcsolódó feliratok is, vagy a Dávid-csillag, de itt már túllép az alapérzelmeken, bevonta a „művész” a politikai nézeteit, esetleges társadalmi problémákra adott válaszát. Tehát továbbra is érzelemkifejezésről beszélhetünk, de már a társadalomban betöltött szerep, annak befolyása váltja ki belőle az indulatot.

Kiváltképp érdekesek az „anyakönyvek” és a vasútra vonatkozó feliratok. Előbbieket olvasgatva, mintha családfát kutatna az ember, egykori utasok nevét láthatjuk, amint bizonyos időben ott tartózkodtak és még a kiindulási pontot is megadják. Utóbbiak pedig túllépnek az egyéni környezeten, az egész országra ható események kerültek véleményezésre.

Remélem, hogy írásommal nem bántottam meg senkit, hiszen ezek a feliratok olyanok, mint a szórólapok, plakátok vagy a televízió, elmondanak bizonyos dolgokat, kiüvöltik a bennük feszülő érzéseket. Valamint az utazóknak is kívánnék ezzel segíteni, hogy próbálják a helyzetet más szempontból is vizsgálni, talán gyorsabban eltelik az átszállási idő!

Vincze János Farkas
a jászladányi helytörténeti szakkör vezetője