Francois Gayot Pitaval francia jogtudós 1734-től 22 kötetben adta ki a megtörtént bűnesetek gyűjteményét. Példáját követték mások, és hamarosan az ilyen könyvek neve általában pitaval lett. Mi is összeállítottuk kis Újszász-pitavalunkat a megtörtént esetek hírlapi tudósításaiból, s választottunk ki néhányat olvasásra a XX. század húszas-harmincas éveiből.

1929. január 16. Mulatság közben egy barátját agyonlőtte, ötöt pedig megsebesített egy újszászi gazdálkodó

„Halálos kimenetelű mulatság játszódott le 1927. augusztus 20-án Újszász községben, ahol az ottani fiatalság az egyik korcsmában táncmulatságot rendezett. A mulatságon részt vett Alapi István ottani gazdálkodó is, aki messze földön híres volt kötekedő és verekedő természetéről. A kocsma bejáratánál a jegyet árusító fiatalemberek már korábban észrevették, hogy Alapi verekedést akar provokálni és ezért nem is szólították fel a belépőjegy megvásárlására. De ezzel a tapintatos eljárással sem sikerült megakadályozni a később bekövetkezett véres eseményeket. Alapi ugyanis az ivóban telepedett le, ahol néhány pohár sör elfogyasztása után kirántotta Frommer pisztolyát és azzal a szomszédos asztal körül ülő és békésen beszélgető társasághoz lépett:

– Úgy hallom, ti haragusztok rám – kiáltotta –, most elérkezett az idő, hogy leszámoljunk!

A fiatalemberek látva a feléjük meredő revolvert, felugráltak, de nem várta meg, hogy a fegyvert kiüssék a kezéből, és a következő pillanatban elsütötte. A társaság egyik tagja véresen bukott az asztal alá, majd az első revolverlövést több követte, s minden egyes lövésnél a társaság egy másik tagja esett össze. Alapi ezután a korcsmaajtón át elmenekült, de közvetlenül a bejárat előtt szembetalálta magát Veres Józseffel, akire szintén rásütötte a revolverét. Veres hangtalanul összeesett és meghalt.

A csendőrök nemsokára elfogták Alapi Istvánt, a sebesülteket pedig beszállították a kórházba, majd megállapították, hogy valamennyien súlyos méretű sérülést szenvedtek. Az egyiknek a hasába, a másiknak az állkapcsába fúródott a golyó, a harmadik a fején, a negyedik fiatalember pedig a mellén sebesült meg. A társaság ötödik tagjának pedig a lábába fúródott a golyó.

Az elsőfokú bíróság egyrendbeli szándékos emberölés és több ember ellen elkövetett szándékos emberölés bűntettének kísérlete címén tizenöt évi fegyházra ítélte Alapi Istvánt. A királyi ítélőtábla az ítéletet megsemmisítette és a vádlott büntetését tizenkét évi fegyházra szállította le. A királyi kúria Szeőke-tanácsa ma foglalkozott az üggyel, Finkey Ferenc koronaügyészhelyettes és Lázár Ernő dr. védő felszólalása után a kúria a bejelentett semmiségi panaszokat visszautasította és ezzel jogerőre emelte Alapi István tizenkét évi fegyházbüntetését.”

1933. június 8. Megölte második újszülött gyermekét

„Cz. A. újszászi leány fiúgyermeknek adott életet. Bejelentette, hogy gyermeke holtan született. Az orvosi vizsgálat szerint azonban bebizonyosodott, hogy a gyermeket anyja megölte. Cz, A. különben már második gyermekét ölte meg közvetlenül a szülés után. A csendőrség Cz. A.-t a kecskeméti kir. ügyészségnek átadta.”

1934. augusztus 6. A tábla fegyházbüntetéssel sújtotta a vakmerő újszászi rablótámadás tetteseit

„Szabó Ferenc tápiószelei jómódú gazdálkodó ez év januárjának egyik napján, a késő esti órákban, egylovas kocsiján betért az egyik újszászi országúti csárdába. Itt iddogáltak nagyobb társasággal Remecz József 22 éves és Kerekes Ferenc 20 éves újszászi napszámosok, akik csakhamar figyelmesek lettek arra, hogy Szabó nagyobb bankókkal fizet. Fizetés után a tápiószelei gazdálkodó fölszedelődzködött, de mielőtt kocsijára felülhetett volna, a két fiatal legény a sötétben utána lopózkodott, lerántotta a szekér üléséből, agyba-főbe verte és körülbelül 50 pengőt tartalmazó pénztárcáját elvéve, a súlyosan sérült embert vérébe fagyva otthagyták s mindketten elmenekültek. Szabó Ferenc feljelentése alapján a csendőrök Remecz Józsefet és Kerekes Ferencet másnap elfogták, s a két merénylőnek a kecskeméti törvényszék előtt kellett felelni tettéről. A törvényszék mindkettőjüket rablás bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért fejenként 5-5 évi fegyházbüntetést szabott ki reájuk. A budapesti ítélőtábla Kállay-tanácsa most nyomatékos enyhítő körülménynek vette a két vádlott töredelmes beismerését, fiatal életkorát és bortól felhevült állapotát, úgy, hogy ahhoz képest Remecz büntetését három évre, Kerekes büntetését pedig négy évre leszállította.”

Arzénes asszonyok

1929-ben a tiszazugi arzénes mérgezések ügyéről cikkezett a sajtó. 34 nagyrévi és tiszakürti asszonyt vettek őrizetbe férjeik és más rokonaik megmérgezésével gyanúsítva. 162 tetemet exhumáltak, akik vélhetően gyilkosság áldozatai lettek. Egy tanulmányában Gunst Péter (História, 1985/2) a paraszti társadalomban országosan elterjedt szokásról ír, és megvilágítja az arzénmérgezések okait is. Csecsemők, nyomorék gyermekek, gyógyíthatatlan betegek, elaggott szülők, nagyszülők lettek az áldozatok, akik teherré váltak családjuk számára. Külön csoportba sorolja a szerelmi- és örökösödési eseteket. Mint a vallomásokból kiderült, gyakran az áldozatok is tudtak megmérgezésükről. (Ilyen megindító jelenetet látunk a Móricz Zsigmond Árvácska című regényéből készült filmben.)

A mérgezés lehetőségét az arzénsókkal telített légyölő papír megjelenése tette lehetővé, mely az 1880-as években terjedt el az országban. Az ebből kiáztatott mérget kellett megitatni a kiszemelt áldozattal. A periratokat olvasva a mérgezési ügyekben feltűnő az asszonyok és a községi bábák szerepe. (Utóbbiak gyakran vádlottjai voltak magzatelhajtási és boszorkánypereknek is.) A tiszazugi arzénes asszonyok ügyeiben az elsőfokú bíróság életfogytig tartó és 6 esetben halálos ítéletet hozott. (Érdekes körülmény, hogy a hosszan elhúzódó perek lezárásaként a Budapesti Királyi Ítélőtábla jelentősen enyhítette a büntetéseket. Volt rá példa, hogy felmentette a halálra ítéltet.) Ebben az időben Újszászon is közbeszéd tárgya volt két arzénmérgezéses eset.

A tiszazugi asszonyok őrizetbe vétele. Korabeli hírlapfotó

1930. október 7. Arzénper a kúrián

„Ma délelőtt került a királyi kúria elé az egyik arzéngyilkossági bűnügy. Varga Györgyné újszászi asszony az elsők között volt, akik ellen arzén-gyilkosság címén bűnvádi eljárást indított a szolnoki ügyészség. A szolnoki törvényszék a bizonyítási eljárás lefolytatása után Vargánét férjének meggyilkolása miatt nyolcévi fegyházra ítélte. A bejelentett fellebbezések alapján a tábla elé került az ügy, ahol Vargáné azzal védekezett, hogy férje kegyetlen, brutális ember volt, a tanúk is úgy vallottak, ha a részegeskedő Varga György berúgott, ami bizony nagyon gyakran megtörtént, akkor az egész családnak pokol volt az élete. A tábla a vád és védelem meghallgatása után Vargáné büntetését kétévi fegyházra mérsékelte és elrendelte az addig vizsgálati fogságban lévő Vargáné szabadlábra helyezését is. A bejelentett semmiségi panaszok alapján ma került az ügy a királyi kúria Szeőke-tanácsa elé. /Folyt. köv./” (A cikk folytatását nem találtam meg. A szerk.)

1932. november 16. Az arzénes gyilkossággal vádolt újszászi szülésznő bűnügye a táblán

„Néhai Gonda József vagyonos újszászi, éltes gazdálkodó még az 1924. év elején Tóth Gáspárhoz és feleségéhez, Újszász község szülésznőjéhez költözködött teljes ellátásra. Gonda 1926 augusztusában elhalt. Tóthék a következő évben polgári pert indítottak néhai Gonda József örökösei ellen és az orvosi, temetési, valamint ellátási költségek fejében 1840 pengőt követeltek. Az örökösök tagadták, hogy Tóthék orvosoltatták volna az öreget, aki szerintük makk-egészségesen költözött Tóthékhoz. Tóth Gáspárné erre rá akarta venni Budai Pál gazdát és feleségét arra, hogy a ceglédi járásbíróság előtt a polgári pörben úgy valljanak, hogy az öreg Gonda már odaköltözésekor súlyos beteg volt. E hamis tanúvallomásért Tóthné 160 pengőt és egy öltöny ruhát ígért Budaiéknak, akik azonban a hamis tanúzásra nem vállalkoztak.

A kecskeméti kir. ügyészség vádat emelt Tóth Gáspárné ellen gyilkosság büntette címén, mert a szülésznő a vád szerint Gonda Józsefet előre megfontoltan megölte, ételébe, italába több ízben arzént kevert. Az ügyészség ezen kívül magánokirat hamisítás és hamis tanúzás büntette címén is vádat emelt Tóthnéval és néhány bűntársával szemben. A szülésznő különösen a gyilkosságban való bűnösségét határozottan tagadta, jóllehet az exhumálás után nagy mennyiségű arzént találtak az öreg Gonda holttestében. Tanúk is akadtak, akik szerint Tóthné fűtől-fától kérdezősködött, kimutatható-e a hullában az arzén, sőt a cseléd állítólag azt is látta, amikor a bába sárgás port kevert az öreg Gonda József ételébe. Mind e súlyos gyanúokok ellenére a kecskeméti törvényszék felmentette Tóth Gáspárnét a gyilkosság bűntettének vádja alól, azzal a megokolással, hogy konkrét bizonyítékok bűnösségére nem merültek fel. A többi vádpont alól is felmentette az elsőfokú bíróság a vádlottakat, részint bűncselekmény, részint bizonyítékok hiányában. Egyedül hamis tanúzásra való rábírás vétségéért ítélte el a törvényszék Tóth Gáspárnét kilenc hónapi fogházra.

A tábla Kállay-tanácsa viszont magánokirat hamisítás és hamis tanúzás bűntettéért egy évi és három hónapi börtönnel sújtotta a vádlott bábát; bűntársai közül pedig Balog Ferencet egy hónapi, Hirt Istvánnét és Benke Sándornét két-két heti, Balogh Ferencnét egy heti fogházbüntetésre ítélte a hamis tanúzásra való bűnsegédi bűnrészesség miatt.”

Jánoska Antal