Magyarország történelmének egyik fontos eseménye az 1867-ben létrejött alku Ferenc József császárral, mely a kiegyezési törvényben fogalmazta meg az Osztrák Magyar Monarchia politikai viszonyait. Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök alakított kormányt, a magyar országgyűlés felsőháza és képviselőháza lettek a törvényhozás legfőbb szervei.

Forrás: indafoto.hu

Amikor Újszásszal kapcsolatos ügyeket és döntéseket keresünk az országgyűlési jegyzőkönyvekben, ketté kell választani a képviselőház és a felsőház tevékenységét. A felsőházba örökös jogon - és itt csak a család újszászi ágát említjük - tagjai voltak báró Orczy György, báró Orczy Andor, báró Orczy Béla és ifjabb báró Orvczy Andor, továbbá 1898-1920 között az újszászi birtokos, gróf Dessewffy Emil. (Előbbiekről Az Orczy család Újszászon című könyvben részletesen is írunk.) A képviselőházban az abonyi választókerületet képviselte 1945 előtt többek között Máriássy Béla, Lévay Mihály, Dr. Madarász Adorján, Esztergályos János, Dr. Niamessny Mihály és Baky László.

Az országgyűlési jegyzőkönyvekben Újszász neve elsősorban a vasútépítésekkel kapcsolatban fordul elő. Így a községet vasúti csomópont rangjára emelő Hatvan-Újszász-Szolnok, (1869-től), a Rákos-Újszász (1878-tól) és az Újszász-Jászapáti helyi érdekű vasút (1883-tól) építésével és fenntartásával kapcsolatos jogi- és pénzügyi döntések. Az Újszász-Szolnok vonal II. vágányának építéséről 1887-től, a Rákos-Újszász vasút II. vágányáról 1905-1907-ben, az újszászi állomás bővítéséről 1906-ban tárgyaltak és döntöttek. (A vasút-ügyek részleteiről egy későbbi cikkben írunk.)

Kevesen tudják, hogy a ma Parkerdőnek nevezett Zagyván túli, 63 holdas terület egykor Besenyszöghöz tartozott. Báró Orczy Andor kezdeményezésére a család birtokában lévő birtokrészt az országgyűlés 1891-ben Jász-Nagykun-Szolnok megyéből Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez, azaz Besenyszögtől Újszászhoz csatolta. (1946-ig Újszász közigazgatásilag Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott.)

Egy okmány 1903-ból:

"Mélyen tisztelt Képviselőház! Alulírottak, mint Ujszász község polgárai, pártkülönbség nélkül, azon alázatos kérelemmel járulunk a "Törvényhozás" elé, hogy a "katonai javaslatok" a napirendről örökre levétessenek: mert a tönk szélén álló lakosság nem hogy több anyagi és véráldozatra képes lenne, de a mostani terheket is már-már vért izzadva, szájából a betevő falatot is eladva nagynehezen képes úgy-ahogy leróni. Hanem a szerencsétlen javaslatokkal szemben kérjük a következőket:

1. A véderőtörvény a kornak és nemzeti követelményeknek megfelelőleg módosítás alá veendő.

2. A katonai szolgálati idő két évben állapíttassék meg.

3. A magyar nyelv teljes érvényre emeltessék úgy a katonaságnál, mint a katonai intézetekben.

4. A "magyar hadsereg" czímer és színeiben a magyar állam jelvényei nyerjenek külső kifejezést.

Kérelmünk ismétlése mellett vagyunk. Ujszász, 1903. április hó.

Hazafias tisztelettel: Geng István és 228 társa."

A beadvány sorsáról nincs hírünk, az országgyűlés érdemben nem tárgyalta azt. Geng Istvánról és társairól sem sikerült megtudnom többet. Mindenesetre a népi kezdeményezések száz évvel ezelőtt sem okoztak felfordulást a parlament életében, mint ahogy ma sem.

Az 1920-1930-as években Újszász és a település tisztségviselőinek neve botrányokkal kapcsolatosan került szóba. 1928-ban hivatali elbocsátások történtek visszaélések miatt: "S. J. Ujszászról azért, mert segédkezet nyújtott egy megvesztegetéshez."; "Sz. F. ujszászi hivatalvezető. 37 millió koronának elsikkasztása miatt." 1930-ban és 1934-ben a Szolnok-Zagyvarékas-Újszász ármentesítő társulat pénzügyei kerültek terítékre. Utóbb Kiss Pál képviselő úr interpellált a földművelésügyi miniszterhez:

"Hogy a Szolnok-Zagyvarékas-Ujszászi Ármentesítő Társulat dolgaira nézve nem fogok választ kapni, azt a magam részéről előre sejtettem. Ez az ármentesítő társulat 1925-től kezdve idáig 1,3 millió pengő államkölcsönt kapott. Ebből épített 18 kilométernyi gátat, épített három gátőrházat, amely létesítmények összege nem tesz ki többet 700 vagy 800.000 pengőnél. Kérdés, hogy hol van a többi, ezt akarom tudni! De szeretnék mást is tudni: hol vannak ezekről az építkezésekről a számadások, hol vizsgáltatta azt felül a miniszter úr, illetőleg a minisztérium és hol van az ott létesített épületek műszaki vizsgálatáról szóló jelentés, mert ezekről az építményekről igen csinos dolgot beszélnek.

Természetesen 8 esztendő alatt a társulat - amelynek élén természetesen egy főispán áll - nem fizetett semmi kamatot sem az államnak és ma a kincstár követelése vele szemben 1,700.000 pengő. Ennek a társulatnak elbocsátott igazgató-főmérnökéről kiderült, hogy a társulati vagyon hűtlen kezelésével több, mint 100.000 pengő kárt okozott ennek a társulatnak. Ez a hűtlen kezelés az ellenőrzés hiánya miatt volt lehetséges. Azután pedig meg kell állapítanom, hogy a társulatban az elnök kicserélése folytán beállott új vezetés részéről egyfelől indokolatlan perek indíttattak, másfelől pedig olyan perek szüntettettek be, amelyeket a közérdek szempontjából beszüntetni nem lehet.

Szomorúbb helyzet az, hogy a társulatban a szavazatarány úgy áll, hogy a 20 holdon aluli nem egyesült érdekeltek egy részét a szolnoki polgármester képviseli, - ennek van 180 szavazata - a másik részét a rékasi bíró képviseli, ennek van 160 szavazata. A kettő együtt kitesz 340 szavazatot, viszont az összes szavazat 480. Akármit csinál tehát ott a többi kisgazda, ha a polgármester és a bíró összefognak, - aminthogy össze is fognak - akkor saját maguk intézik el a dolgokat. Hogy pedig az intézés nem egészséges, ebben a tekintetben elég rámutatnom arra, hogy a társulat orvosa ellen az eljárást beszüntették, aki ott piperecikkeket és egyéb meg nem engedhető gyógyszereket rendelt az ottani alkalmazottaknak és ezáltal a társulatnak kárt okozott.

Itt van tehát, t. Ház, az 1,700.000 pengő. Van belőle 18 kilométernyi töltés, van belőle három gátőrház, azonkívül nyomorog miatta ezer kisgazda és ennek a zagyvarékasi ármentesítő társulatnak az ügye nem halad előre, árfelülvizsgálat hiányzik, a panaszokra nem válaszolnak és nem intézkednek."

1933. június 28-án a belügyminiszter adott választ Somssich Antal országgyűlési képviselő interpellációjára: "Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye hozzám intézett jelentése szerint a vármegye alispánja a 26.180/1933. szám alatt hozott véghatározatával Lehoczky Gábor újszászi jegyző ellen az 1929. évi XXX. tcikk 76. §-ának 1. és 2. pontjába ütköző többrendbeli fegyelmi vétség gyanúja miatt a fegyelmi eljárást megindította és egyidejűleg nevezettet hivatali állásától felfüggesztette. Az ügyet a magam részéről továbbra is figyelemmel fogom kísérni és utasítottam a vármegye alispánját, hogy az eljárás befejezéséről annakidején tegyen hozzám jelentést."

A történet a parlamenten kívül folytatódott. Az újszászi képviselő-testület Lehoczky Gábor állásába történő visszahelyezését kérte a belügyminiszterhez intézett levelében. Vélhetően a döntés meg is született, hiszen a főjegyző hivatalában maradhatott 1944-ig.

Újszásszal kapcsolatos parlamenti tudósításunk itt véget is ért.

Jánoska Antal